Szegedi Nemzeti Színház Évkönyve 1957-1958

Előszó

Az érdeklődő, aki kezébe veszi ezt a füzetet, ne csodálkozzék azon, ha egy vidéki színház éves működését évkönyv formájában meg akarja örökíteni és színiévadjának eseményeiről, valamint társulatának munkájáról beszámolót készít.
»Vidéki« színház évkönyve...
Mi úgy véljük, hogy vidéki színház nincsen, csak jó vagy rossz színház. Thália templomában vagy művészetet csinálnak, vagy Tháliának nincs temploma!
Szeged városa már a felszabadulás előtti időszakban is igen jelentős tényezője volt az ország kultúrájának. Számos kiváló színész, színésznő, zeneművész, zeneszerző, karmester indult el ebből az alföldi metropolisból. A Szegedi Szabadtéri Játékok — amelyen többek között egy Mascagni is dirigált és olyan énekesek szerepeltek, mint Gina Cigna, Apollo Granfore, Németh Mária és a többiek, — a második világháború előtt európai hírnévnek örvendtek. A város zenekultúrájának pedig olyan apostolai voltak, mint Figedi Sándor, Király Péter, Fricsay Ferenc, hogy csak néhányat említsek. A színház igazgatói között is, Makó Lajos, Krecsányi Ignác és dr. Janovics Jenő utódaiként, szintén több országos név szerepelt.
A felszabadulás után a színház mint az ország harmadik állami színháza működött. Az akkori társulat operaénekesei, színészei, de zenekarának énekkarának tagjai közül is sokan, sőt műszaki munkatársai szintén, ma is vezető pozíciókban működnek az ország különböző színházaiban. Ezen időszaknak jelentőségét aláhúzza többek között egy Szorócsinci vásár bemutatója, az Eladott menyasszony felújítása, a Hovanscsina előadása, Shakespeare Viharjának, a Szentivánéji álomnak, a Lear királynak, a Makrancos hölgynek bemutatója, — a Szegeden eddig nem művelt balett-kultúra megindítása, amelynek keretében Bartók: Fából faragott királyfia, a Csodálatos mandarin — Magyarországon eredeti formájában először — Kodály: Marosszéki táncai, Veress Sándor: Csodafurulyája, Jemnitz Sándor: Divertimento-ja, és számos más balett került bemutatásra. Szeged úttörő volt még a vidéki Mozart-kultusz megindításában is, hiszen Mozart: Színigazgatója, a Szöktetés a szerályból, a Figaró házassága ezekben az években állandó repertoár darabjaként sokszor került előadásra, hirdetvén a salzburgi mester művészetének halhatatlanságát. Vissza