Szegedi festők

Előszó

Amikor elterveztük, hogy kötetek sorozatában mutatjuk be a kortárs szegedi képzőművészet különböző műfajainak alkotóit, sokan kételkedtek a vállalkozás sikerében. Jól tudjuk, egy sorozatot elindítani sem könnyű feladat, de megtartani, a folytonosságot biztosítani, következetesen végigvinni egy elképzelést még nehezebb. A Szegedi szobrászok címmel megjelent első kötet és hozzá kapcsolódó kiállítás egyértelműen pozitív visszhangja erősítette meggyőződésünket: nemes célt tűztünk magunk elé, jó ügy mellé álltunk. Hisszük, hogy a fölvállalt kötet-sorozat hiteles, gazdag és színes képet nyújt Szeged ezredforduló előtti évtizedének képzőművészetéről, s ez a mérlegkészítés jó alapot jelent majd a XXI. századi feladatok kijelöléséhez és megoldásához.
A festészet a legnépszerűbb képzőművészeti műfaj, ezt kínálja legnagyobb számban a művészek csoportja s ezt igényli leginkább a közönség is. Nem kérdőjelezhető meg, hogy Szeged szereti és becsüli festőit is. Az a város, ahol becézve szólítják meg a festőket, ahol kiállításaikon óriási a közönség érdeklődése, ahol az egyetem rektori szobájában jórészt szegedi alkotók által festett professzorportrék függnek, ahol alig akad olyan lakás, melynek szobáiban ne lenne egy-két festmény itteni alkotóktól, a város házasságkötőtermét is helyi művész alkotásai díszítik, s ahol reméljük egyszer ismét láthatók lesznek a volt Szeged étterem festett képei, ahol büszkék lehetünk, hogy a szegediek által támogatott ajnácskői katolikus templomban két itt élő művész örökítette meg a Stációkat - szereti művészeit. Örülünk, hogy könyv született Dinnyés Ferencről, Varga Mátyásról, Zoltánfy Istvánról, szeretnénk minél hamarabb kézbe venni a Dorogi Imréről, Kopasz Mártáról készülő albumokat, támogatjuk, hogy méltó módon tiszteleghessünk Vinkler László, Erdélyi Mihály és jeles művésztársaik máig ható munkássága előtt. Vissza