Előszó
Részlet a könyvből:
"Ez itt a Főtér. Ott a "Fekete Sas" szálló és benne a színház. Kár lett volna kocsiba ülni. Belátod, kis lustám?
- Tudom, tudom, tudom: ha az ember megérkezik és átmegy az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Ez itt a Főtér. Ott a "Fekete Sas" szálló és benne a színház. Kár lett volna kocsiba ülni. Belátod, kis lustám?
- Tudom, tudom, tudom: ha az ember megérkezik és átmegy az állomás várótermén vagy vendéglőjén, akkor kiér a Fő-utczára, és ha azon megy tíz perczig, vagy tizenöt perczig, feltétlenül kiér a Főtérre, és a Főtéren van a Fekete Sas, vagy a Fehér Bárány, vagy a Vörös Ökör, s ebben a kedves állatban van a nagy terem, a hol kulturmunkánkat már készen várja a külön e czélra összetákolt színpad, és láthatod, édes czimborám, hogy én mindezt igen jól tudom, ámbár én se jártam még itt soha, nemcsak te, és tudom ezt azért, mert ez így volt, így van és így lesz, mindörökké, amen!- mondotta elragadó jókedvvel egy csinos fiatal hölgy; vidám fekete szempár ragyogott kedves barna arczában; virágos kalapja alól előtört vastag varkocsban sötétbarna haja. Élénk piros volt a kosztümje s ő maga is élénk, hangos, jókedvű volt. Kifeszített piros napernyője a vállán pihent; most forgatott rajta egyet, nagyot lélekzett és máris folytatta:
- Ellenben, édes czimborám, meg kell állapítanom, hogy halovány sejtelmed sincsen róla, miért is akartam, hogy mi kocsiba üljünk és így vonuljunk ebbe a gyanútlan fészekbe, melyet rövidesen meg akarunk, meg kell és meg is fogunk hódítani..."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal