Szeged vidámítása I.

Fülszöveg

Bajhalmokkal, árvizekkel, döghalállal, tűzvészekkel, hadjárásokkal teli majd két évezrede során ez a város volt Partiscum, Attila fapalotáját hurcoló áldott szent föld, száz nyelven beszélő népáradatok hídja, országútja, csatatere, főesperessége, e réven igazlátók hiteles helye. Volt királyi kulcsos város, volt tatárdúlta néptelen puszta. Volt sókincstári központ. A hódoltság idején defterdári központ. A török után Végszeged városa.
De úthálózata okán a mindenkori kereskedelem empóriuma.
Ő volt az Alföld fővárosa, a magyarok Velencéje, a boszorkányüldözés legsötétebbje. Történelme során neve sokféle alakváltozatban íródott:
Sceged, Scegued, Scegved, Segad, Seged, Segedin, Segedinum, Seghed, Sigid, Szüged, Szöged.
Ám minden riadalmas bajok ellenére olykor panaszló nóta glóriázta: Szöged város jó helyön van,
Mert a Tisza közepin van,
Körüljárja azt a vize
Rászállot a búsgerlice
A szóban forgó város, mióta iderajzolódott a Tisza partjára, női szokás szerint szerette magát a víz tükrében nézegetni. Viselte a történelmi korok kényszerű jelzőit, de a cicomát sem vetette meg, amelyeket leggyakrabban hízelgői, holmi "firkászok" aggattak rá.
Noha ezek sem nélkülöztek némi valóságmagot.
Ilyenkor a Szeged iránti lírai vonzalom vonta délibábos fényekbe a várost.
Palotás város (A Hunyadiak idején is)
Szabad királyi város
Királyi kulcsos város
A Tisza fővárosa
Az Alföld metropolisa
Az Alföld Velencéje
Az Alföld Athénje
Az aranykalásszal ékesített Alföld
A Nap városa
Civitas Solis
A napfény városa (Mivel évi 2000 órán át süti a Nap.)
Kisgöttinga (A magasfokon művelt matematikai tudományok révén.)
Katolikus Szeged
Köznapi jelzői:
Sókincstári központ
Mezőváros,
Defterdári központ
Nagyszeged városa ( A hódoltság 144 éve alatt.)
Nagymezőszeged városa
Mezőszeged városa
Végszeged városa (1686 után) Vissza