Szeged városa

Előszó

Szeged városa a Tisza, és a Maros összefolyásánál, hatalmas vízvidék közepén, az Alföld legmélyebb részén, tálszerű mélyedés alján terül el. A szabályozás előtt a Tiszának számos ága hálózta be a várost és közvetlen környékét. Határában a jelentős kiterjedésű Fehértó mellett sok a kisebb-nagyobb szikes tó, homoki vadvíz. Esős esztendőkben, vizes évsorozatokban ez mind komoly veszedelemmel, kárral jár együtt. Sok árvíz mosta már el az idők folyamán a várost. Népének szülőföldszeretetén, szívós kitartásán kívül azonban mégis éppen a vízadta gazdasági föltételek (halászat, vízi közlekedés, különleges iparágak) magyarázzák, hogy mindig ugyanott épült újjá: a helyzeti energiák győzedelmeskedtek a folyton fenyegető árvízveszedelmeken. Maga a város magasemeletű, kiemelkedő löszháton, a tiszai ártérből kiálló szigetségeken keletkezett. Szeged eredeti domborzata hármas tagozású. Legmagasabb szintje az ártérből kiemelkedő hátság, amelyre a Vár és Palánk, a mai Belváros keleti része települt. Ettől délnyugatra terül el mintegy másfél km távolságra egy másik hátság, a mai Alsóváros magja. A harmadik hátság a mai Felsőváros 6-7 szigetből álló csoportja. A felszín manapság már kiegyenlítettebb, régebben több méteres szintkülönbség is volt a hátságok és a közbeeső - szegediek nyelvén lanka, csöpörke, limány néven emlegetett - mélyebb rétegek között. A mai belterület körtöltésen belüli szintjei is 79,8 - 83,5 m tengerszint fölötti magasság között váltakoznak. A felszíni különbségek kiegyenlítését, az ,,eszményi szint" megvalósítását már az 1879. évi árvíz után tervbe vették, de a teljes feltöltés máig sem sikerült. Így aztán egyes, újabb századokban keletkezett külvárosoknak (főleg Rókus. Móraváros), telepeknek súlyos gondot okoz esős esztendőkben az áradással mindig jelentkező talajvíz.
Magának a szegedi szárazföldnek, határnak talaja gazdagon tagolt, a mezőgazdasági kultúra (földművelés, jószágtartás, kertészkedés) különleges, sokágú fejlődését teszi lehetővé már a legrégibb idők óta. Kitűnő közlekedési energiái Szegedet már ősidőktől fogva átkelőhellyé, hídvárossá avatták. Mint látni fogjuk, ezt a körülményt már a történelem előtti népek is fölismerték és gyümölcsöztették. Az emberi élet szegedi történetének, a város régészeti múltjának feltárása körül főleg Reizner János, Tömörkény István, Banner János, de különösen Móra Ferenc szerzett nagy érdemeket.
Kutatási eredményeiknek, a föltárt anyagnak rendszeres, modern összefoglalása kívánatos volna. Itt csak utalunk az egyes régészeti kultúrák hozzáférhető szegedi és környékbeli lelőhelyeire, amelyek bizonyítják, hogy a szegedi tájon ősidőktől fogva mindig laktak. Vissza

Fülszöveg

A könyv Szeged városképi fejlődésének, továbbá képzőművészeti, főleg pedig építészeti múltjának és sorának első folyamatos, összefoglaló tárgyalása. Kiderül belőle, hogy egy alföldi magyar város, történelmi megpróbáltatásai mellett is milyen komoly, sokszor egyenesen országos színvonalú erőfeszítéseket tett művészeti kultúrájának érdekében. Olykor nehezen és lassan, de mindig szívós kitartással küzdött a méltóbb emberi életért, a szebb környezetért. Így tehát az Alföld művészeti hátramaradottságáról való megőrzött képzeteinket erősen módosítanunk kell.
Bálint Sándor a régészeti múlt, középkor és török hódoltság jellemzésében jórészt az eddigi kutatások eredményeit foglalja össze. Saját vizsgálataival a barokk időktől napjainkig terjedő két és fél évszázad alkotó világát derítő föl. A tudományos követelmények mellett mindig szem előtt tartja szélesebb köröknek, az igényeiben is hatalmasan megnövekedett magyar olvasóközönségnek érdekeit, ugyanakkor azonban számít a szakemberek érdeklődésére is.
A könyv választékos illusztrációival is bizonyára eléri célját: Szeged nemcsak gazdag népéletével, hanem eredeti városképével, művészeti szépségével is méltó a művelt magyarság különös figyelmére, szeretetére. Vissza