Szeged megyétől Nagy-Szegedig (dedikált példány)

Előszó

Szeged és Csongrád vármegye a feudalizmusban
Mivel a 13. század elején Szeged egyházkormányzatilag a bács-kalocsai érsekséghez, a megye viszont a váci püspökséghez tartozott, Szegfű László joggal föltételezi, hogy "Szegedet ekkor még nem Csongrád megyéhez számították". Petrovics István szerint az 1260 és 1280 között épített szegedi vár a tatárjárás során elpusztult csongrádi (föld)vár funkcióját vette át, a szegedi várnagyok pedig Csongrád megye ispáni, majd alispáni tisztét is betöltötték; olykor - miként Várdai Miklós 1428/29-ben - az itteni sókamra vezetői is voltak. "Mivel Szeged Csongrád megye központjának számított", a megyei közgyűléseket is a városban vagy közelében szokták volt tartani. Ő maga 137-től 1407-ig hét ilyen congregatio-ról tud, Kulcsár Péter pedig a következő korszak elejéről (1447-1468) még hat szegedi megyegyűlést sorol föl; a Mohács előttről ismert többi közgyűlést viszont - 1504-ben, 1515-ben és 1523-ban - Szeren tartották. Érdekes, hogy a szabad királyi várossá nyilvánítás, a megye illetékessége alóli kivétel (198) után nem tudunk szegedi megyegyűlésekről. A török korban, amint arról Szakály Ferenc ír, a rangvesztett és mezővárossá: Mező-Szegeddé süllyedt, a török és a magyar király - I. Rákóczi György idején az erdélyi fejedelem - kondomíniumát sínylő Város Csongrád vármegye részeként ennek a sorsában osztozott: előbb Heves-Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, majd az 1648. évi országgyűlés Borsod vármegyéhez csatolta; ez ugyan közigazgatásilag - már csak a távolság miatt is - a képtelenséggel volt határos, előnyét kevésbé, annál inkább terhét - a megyei adóztatást - lehetett érezni. Csongrád megye "szegény népe" 1667. évi szegedi gyűlésén tiltakozott is ellene. Vissza