Szeged képzőművészete 1960-1985.

Előszó

Részlet a könyvből:
Akár félünk az időtől, akár nem: számolnunk kell vele. Mert valamennyi jelenség előbb-utóbb múlt idejűvé válik. Ez a stáció azonban nem jelent minden esetben értékcsökkenést. Hisz az idő sokarcú tünemény. Néha eltünteti vagy elhomályosítja a dolgokat, máskor viszont elevenen megőrzi, sőt felragyogtatja azokat. Nem véletlenül meditálok az időről. Most 1986-ot írunk. De rövidesen itt lesz az ezredforduló. Még belegondolni is félelmetes! Azt mondani: XXI. század. Egyszóval rohan az idő. Jóformán alig egy százada, hogy a modern magyar képzőművészet gyökeret eresztett a nagybányai kolónia tevékenységében. Mint ahogy a szegedi művészet is lényegében ugyanekkora múltra tekinthet vissza.
Az egybeesés félig-meddig törvényszerű. Kis ország vagyunk. Nálunk a kulturális-szellemi mozgások ritmikájában csak ritkán találkozunk szembetűnő fáziseltolódásokkal. Különösen így van ez az utóbbi évtizedekben. A mostani kiállítás mindenesetre a 60- as, 80-as esztendők szegedi képzőművészetének alakulásrendjéről kíván áttekintést adni. Miért éppen erről az időszakról? Egyszerűen azért, mert művészettörténetileg egy új - ha nem is szorosan egybetartozó - periódusról van szó. Közismert, hogy a hatvanas évek elejétől a kortárs hazai művészetben egyféle nyitottabb, frissebb szemléleti tendencia érvényesül. Egymás mellett látjuk a realista és az avantgarde, posztavangarde törekvéseket, s a műfaji határok is egyre inkább feloldódnak. Ezzel együtt fiatalabb generációk léptek a pályára. Más kérdés, hogy e bemutató ilyenképpen is szükségszerű átfedéseket mutat a legutóbb megrendezett nagy, visszatekintő szegedi kiállítással (1967). Persze a fontosabb újdonságok sem hiányoznak innen. Az a generáció, amely a korábbi seregszemlének mintegy főszereplője volt: immár az elődök szerepét vette át (Dinnyés Ferenc, Dorogi Imre, Erdélyi Mihály, Vinkler László, Lehel István, Tápai Antal). Az akkori fiatal- vagy középnemzedék pedig érettebb, idősebb korba lépett, s mellettük ott vannak a fiatalabb korosztály képviselői. Ezen a rendezvényen tulajdonképpen már ők a dominánsak. Az elődök felvonultatását mégis fontosnak tartottuk. Ez az a generáció, amely szemléletbeli, művészi hidat teremtett a két világháború közti- és a kortárs törekvések között. Ráadásul egy-egy esetben meghatározó stiláris inspirációval is szolgáltak. Ugyanakkor az esztétikai értékorientálódás igénye is indokolttá teszi a kiemelkedő szegedi mesterek szerepeltetését. Vissza