Szeged anno...

Előszó

A Szeged Anno című könyv azzal az igénnyel született, hogy mintegy négyszáz fénykép segítségével minél teljesebb képet adjon a városról, polgárairól a legkorábbi felvételektől, a 19. század közepétől kezdve az 1940-es évekig. Ezek az évtizedek rendkívüli megpróbáltatásokkal jártak, ugyanakkor mozgalmas, sok változással járó, látványos fejlődést hozó időszak volt. Mindezt képeskönyvben elbeszélni a rendelkezésre álló tekintélyes anyag összeválogatásával izgalmas feladatnak bizonyult.
Szegeden az első fényképészműtermet az Amerikából hazajött Debrecenyi Ignác létesítette 1859-ben. Ekkor Budán és Pesten öt, Debrecenben egy fényképész dolgozott. Rövidesen újabb két fényírda hirdette magát Szegeden. Az első városfotókat mégsem ők, hanem egy gyógyszerész, Rohrbach Antal készítette, aki 1857-től fényképezte a szegedi vasúti híd építését és a francia vasútépítő vállalat megbízásából több országban megörökítette az építkezéseket. Szegeden az első napfényműtermet a festő Landau Alajos építette. A fényképezéshez művészi látásmódra, kézügyességre és nem kis mértékű vegyészeti tudásra is szükség volt. Kezdetben a negatívot is a fényképésznek kellett elkészíteni a sötétkamrában közvetlenül az exponálás előtt. A műtermen kívüli fényképezés nem volt egyszerű az 1880-as évektől elterjedt szárazelemes eljárásig. Külső fotózáshoz egy egész laboratóriumot kellett magával vinni. Annál inkább csodálatra méltó az árvízi körülmények között dolgozó fényképészek munkája. A szegedi Lucher Lipót annyira meghűlt, hogy többé nem épült föl a betegségéből. Hódmezővásárhelyről Plohn Illés, Budapestről Klösz György sietett Szegedre a katasztrófa hírére. A kezdetektől az első világháborúig mintegy negyvenöt fényképészműterem működött hosszabb-rövidebb ideig, a Brenner Testvérek cég húsz évig, Keglovich Emil fényírdája harminc évig dokumentálta a város életét és lakóit. Vissza