Előszó
Részlet a könyvből:
"- Jézus, Mária! Maga az, Judit?!
- Nem, nem én vagyok.
A magas, barna asszony ott állott két sinpár között, előtte a sovány, kicsi, szeplősarcu ember. Az asszony mellett,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"- Jézus, Mária! Maga az, Judit?!
- Nem, nem én vagyok.
A magas, barna asszony ott állott két sinpár között, előtte a sovány, kicsi, szeplősarcu ember. Az asszony mellett, a lábánál, kicsi fonott kosár. Ütöttkopott kosárka, a vesszői megsárgulva, nekiereszkedve az élet keservének. A szeplősarcu, kicsi hegyesorru egy darabig meglepetésében csak a száját nyitogatta és sehogy sem birta lenyelni mindazt az érzést és gondolatot, amit ez a váratlan találkozás zudított rá. Kerek, vizes, szintelen szemei voltak, hegyes kis álla, csücsöri szája, az egész kis ember hálóból kipottyant apró kárász, afféle cigányhal.
A kis kárász megkérdezte:
- Ez a kosár.. - itt megakadt. - A régi, bizalmas módon akarta mondani: »... a magáé?« Ám közben az asszony arcába nézett és valami leirhatatlan annyira megzavarta - valami szokatlan, megfejthetetlen abban az arcban, hogy nem merte ugy mondani. Tehát így fejezte be, kicsi hebegve, a szót félig lenyelve és egészen halkan, hogy mondja is, nem is és a másik hallja is, nem is:
- Az itt az öné, nagyságos asszony?"
Vissza