Előszó
Részlet a műből:
1. Váratlan találkozás.
- Jézus, Mária ! Maga az, Judit 1 !
- Nem, nem én vagyok.
A magas, barna asszony ott állott két sínpár között, előtte a sovány, kicsi, szeplősarcú...
Tovább
Előszó
Részlet a műből:
1. Váratlan találkozás.
- Jézus, Mária ! Maga az, Judit 1 !
- Nem, nem én vagyok.
A magas, barna asszony ott állott két sínpár között, előtte a sovány, kicsi, szeplősarcú ember. Az asszony mellett, a lábánál, kicsi fonott kosár. Ütött-kopott kosárka, a vesszői megsárgulva, nekiereszkedve az élet keservének. A szeplősarcú, kicsi hegyesorrú egy darabig meglepetésében csak a száját nyitogatta és sehogy sem bírta lenyelni mindazt az érzést és gondolatot, amit ez a váratlan találkozás zúdított rá. Kerek, vizes, színtelen szemei voltak, hegyes kis álla, csücsöri szája, az egész kis ember hálóból kipottyant apró kárász, afféle cigányhal.
A kis kárász megkérdezte : - Ez a kosár ... - itt megakadt. - A régi, bizalmas módon akarta mondani: ...a magáé?. Ám közben az asszony arcába nézett és valami leírhatatlan annyira megzavarta, - valami szokatlan, megfejthetetlen abban az arcban, hogy nem merte úgy mondani. Tehát így fejezte be, kicsit hebegve, a szót félig lenyelve és egészen halkan, hogy mondja is, nem is és a másik hallja is, nem is:
- Ez itt az öné, nagyságos asszony !
Vékony, sárga pálcika volt a kis szeplős ember kezében...
Vissza