Szécsény - Kubinyi Ferenc Múzeum

Előszó

Szécsény története - a régészeti leletek ismeretében - az emberi közösségek kialakulásáig nyúlik vissza. A településről az első írásos említés viszont csak 1219-ből maradt fenn. Alig száz év múlva már mint Nógrád megye legjelentősebb lakott helye szerepel a dokumentumokban, elsősorban Széchényi Tamás erdélyi vajda jóvoltából. A vajda, Károly Róbert híve, hűsége jutalma révén hatalmasra duzzadt vagyonának egy részét Szécsény fejlesztésére fordította. Széchényi Tamás és testvére, Péter hívták be a ferenceseket Szécsénybe. A vajda 1332-ben megszerezte számukra egy kolostor alapításának lehetőségét (a ferencesek több mint 600 évig éltek itt), majd 1334-ben mezővárosi kiváltságjogot is adományozott a már központi uradalmi jelentőséggel víró településnek.
Szécsény fallal való körülvételéről, azaz a vár meglétéről csak 1461-ből tudunk, de valószínű, hogy az erődítmény korábban épült. A későbbiek során az erőd a magyar végvári rendszer egyik fontos láncszeme lett más nógrádi várakkal (Drégely, Hollókő, Buják, Fülek) együtt. 1552-ben a török Szécsényben is kitűzte győzelmi jelvényeit, amelyek egészen 1593--ig jelezték az oszmán uralom meglétét. A felszabadulás egyúttal birtokosváltozást is jelentett. 1590-ben Losonczi Annak, a szécsényi uradalom birtokosa (Balassi Bálint reménytelen szerelme) Forgách Zsigmonddal kötött házasságot. 1595-ben bekövetkezett halála után minden java férjére maradt. 1641-ben a Forgáchok elzálogosították ugyan az uradalmat a Koháryaknak, de a birtokjog továbbra is az övék maradt. 1663. november 9-én Szécsény újból török kézre került és csak 1683. október 12-én szabadult fel végleg a Sobieski János vezette ostrom következtében. Vissza