Széchenyi kapitány

Előszó

Részlet a könyvből:

"Fagyott: a későtéli francia éjszaka lágy, párás, inkább nedves fagyával, de az éjszaka tiszta volt, - a félhold már keskeny sarlójával is élesen világított az idegen égen. Széchenyi huszárkapitány szakasza keresztüllovagolt az enyhe francia fagy csípésétől csatakos mezőkön: nem találta meg azt a majort, ahol éjszakáznia kellett. Már ember, állat fáradt volt, - már szeretett volna megpihenni ez a láncszeme annak a csapatokból való laza övnek, amely egyre szorosabbra zárult Franciaország köré: német, orosz és osztrák hadak tolongtak itt az észak-francia télben, nyugtalan és ideges rajzással, mert nem lehetett tudni, hogy Napoleon irtózatos lökése hol szakítja át ezt a hullámzó és bizonytalan vonalat. A megerősített őrjárat - tucat huszár, élükön a fiatal gróf - sietve trappolt keresztül a mezőkön, a világ olyan hideg, fekete és mogorva volt körülöttük, mintha valami idegen világűrben lovagolnának. És valóban úgy is volt: a csapatok többi részétől elszakadva lovagoltak, egészen magukra hagyatva. Azt kellett kitapogatniok, hogy Blücher tábornok első frontvonalának előőrsei elérték-e már Saint-Ivryt s hogy ezt megtudják, ott kellett éjszakázniok egy útbaeső majorban." Vissza

Fülszöveg

Széchenyi zseniális emberi alakja közel egy százada izgatja már az utókor képzeletét. Történészek, ideológusok fogtak neki e rendkívüli téma feldolgozásának. Írásaikból a lángész életének száraz adatai, eszmények és elvek tudós, hideg körvonalai bontakoztak ki: Széchenyi szobor és idea lett. A kíváncsi emberi fantázia éppen azt nem tudta megragadni belőle, ami után most már a legjobban vágyott: az életet, az elevenséget, csodálatos lelkének hatalmas forrongásait, vergődését és kibontakozását, mindazt, ami közvetlen, emberi és élményszerű a multba visszatekintő olvasó számára. Ennek a feladatnak a megoldására kellett, hogy jelentkezzék az író.
Ismeretes, hogy Széchenyi élete két, egymástól látszólag idegen, de a lélek törvényei szerint mélységesen összetartozó, felbonthatatlan félre oszlik: Széchenyi fiatalkorára, mely a katonapálya, a hadisikerek vágyának kora Bécs előkelő és csillogó udvari életének keretében, pajkos és gáláns kalandok, az osztrák felső tízezer könnyű, pletykás és szellemes világának átfűlt izgalmával; európai utazások és tapasztalatok, s e korszak végén lelkének mind mélyebb megdöbbenése, öntudatra ébredés, lázas vergődés Kelet és Nyugat között: egyetlen ember izgató és hatalmas lelki vívódása, mely arra rendeltetett, hogy egy elhanyagolt nemzet ébredjen általa öntudatra. Ez az első korszak, melynek végén világossá és elodázhatatlanná lesz az elrendeltetés végzetes átérzése, a második korszaké, a nemzeti apostolság kora, melynek előszele drámai sűrítettséggel ott feszül a regény utolsó soraiban.
E hatalmas mozgású emberi drámának alig lehet méltóbb megszólaltatója, mint Ijjas Antal. Stílusának tömény, szinte barokkos fülledtsége, a túlzsúfolt színek és nagy lendületek iránti sajátos tehetsége és vágya; jeleneteinek, alakrajzainak barokkrealizmusa olyan erővel eleveníti fel Széchenyi kapitány korát, hogy az olvasó közvetlen érintkezésbe kerül Bécs kultúrált, elfinomult udvarával és az európai hadiutakat járó osztrák seregekkel.
A regény nagy fordulatait és jeleneteit Batthyány Gyula gróf rokonstílusú rajzai illusztrálják. Vissza