Széchenyi István és Waldstein János keleti utazása 1830-ban

Előszó

Nem mindennapi munkához írom ezt a néhány szót a kiadónak, gróf Kálnoky Hugónak szíves kívánságára. Az sem mindennapi benne, hogy ma már történeti kútfőszámba menő régi szövegeket közöl, amilyenek nálunk rendesen csak tudós körök érdeklődésébe zártan szoktak nyomtatásban megjelenni. Gróf Széchenyi István írásaiból ugyan már sok részlet került eddig is szélesebb közönség elé, de ez az első kísérlet, hogy többnyire németül írt naplóinak vaskos köteteiből egy összefüggő rész adassék hű magyar fordításban a hazafias közönség elé. Hazafiasat mondok, ezt az avult szót véve tollamra, mert azt hiszem, elsősorban igazi hazafias érzés kell ahhoz, hogy ezeket a szövegeket elolvassuk. De aki erre vállalkozik, meglepetve fogja tapasztalni, mily érdekes, tájat és embereket, idegenszerű szokásokat és örök emberi viszonyokat, apró alacsonyságokat és legmagasabb szellemet és erkölcsiséget állít elénk, a napi feljegyzések pergő változatosságában Széchenyi naplója aldunai és török útjáról. De nem egyedül Széchenyié, s ez a kötet másik szokatlan újdonsága, hanem az ifjú útitársé, Waldstein grófé is, aki ugyanazt látta, amit mentora, de nem ugyanazt és nem ugyanúgy jegyezte fel. Párhuzamos életrajz helyett két párhuzamos naplót kapunk, kor, szándék és akarat különbségeivel, de amily vonzó és izgalmas a két napló eltéréseit megállapítani, ép annyira tanulságosak az egységesek is. Vissza