Széchenyi eszmevilága

Előszó

Részlet a könyvből:

SZÉCHENYI ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS.
Irta Beezeviczy Albert.

Széchenyit egész politikai hitvallása és rendszere a közművelődés fontosságának és szükségességének fölismerésére és méltatására utalta. Aki - mint ő - már fiatalkori utazásakor barátjával, Wesselényivel együtt «pirult hazánk hátramaradt, olyannyira elaljasodott léte fölött s . . . kimondhatatlan vágyat érzett habár csak egy mákszemnyivel járulhatni ahhoz, hogy . . . mi magyarok ne legyünk a civilizációnak egyedüli száműzöttjei. . . hanem . . . díszteljesen álljunk a civilizált nemzetek fénykörében)); aki - mint ő - oly erősen hitt a még «fiatal» magyar nemzet «egykori nagy kifejthetőségében», sőt abban is, hogy az egész emberiség jövő nagyságának még nagyon alacsony lépcsőjén áll (Stádium) ; aki, mint ő, úgy vélekedett, hogy a nemzetek küzdelmében és versenyében ma már nem mint hajdan «a bátor s az erős a hős . . . hanem egyedül az okos, tanultabb és jobb számoló a sikeres bajnok» s hogy ezért nemzetünk is «más fegyvertárból kénytelen megszerezni a mai időkben védelmi és győzelmi szereit, mint azelőtt)) (Garat) ; aki, mint ő, a «közértelmesség»-ben látta minden jónak, minden haladásnak és hatalomnak alapját s a tudatlanságnál nagyobb és fertelmesebb rabságot nem ismert és ezért az anyagi fejlődést is, mint egész jövendőnket szellemi alapra akarta helyezni (Világ, Stadium, Kelet Népe), annak kívánnia minden eszközzel való előmozdítását. Vissza