Előszó
1941. szeptember 21.-én Széchenyi születésének százötvenedik évfordulóját ünnepeltük.
Mint kislány a Duna-korzó vaskorlátjába kapaszkodva néztem a nagy tömeggel a színes felvonulást. Nagynéném, Kelp Anna állt mellettem, aki mindig nagy Széchenyi tisztelő volt. Próbáltam magamban elképzelni milyen is lehetett a mi nagy hazafink, volt-e családja, gyermekei?
Nagynénémhez fordulva kérdeztem:
- Széchenyinek volt felesége? -
- Oh, hogyne - felelte Annus néni - felesége Crescence volt. Az ő támasza nélkül talán nem is lett volna Széchenyiből ilyen nagy ember. -
- Boldogok voltak? - kérdeztem kislányos kíváncsisággal.
- Erről sokat tudnék neked mesélni és kell is hogy tudjad. -
Éppen ekkor a zenekar kezdett játszani. A Dunán egy újabb feldíszített hajó jelent meg. Mind arra fordultunk, hogy élvezzük a pompát. Gondolataim elrepültek. Kérdésemre nem kaptam választ.
Harminc év telt el eközben, hogy mi ott a Duna parton ünnepeltünk. Sok, sok minden történt az életemben. Háború, emigráció, házasság, gyermekek. Már gyermekeink nagyok voltak, amikor arra gondolhattunk, hogy haza látogassunk.
Régi kedves barátok, rokonok... a pesti utcák, a Dunapart, a Várhegy múltunkból jöttek vissza hozzánk. És a magyar nyelv, a kedves vendégszeretet örömmel töltötte be szívünket.
Kelp Annát, Annus nénit már nem találtuk, ő már nem várt meg minket.
Halála után, unokabátyám, amit csak tudott megőrzött a családi iratokból. Most hogy újra együtt ült a család előkerültek a régi fényképek, gyermekkori emlékek és Annus néni hagyományai közt egy több száz oldalas tanulmány Széchenyi és Crescenceről. Itt van a válasz arra a régen elhangzott kérdésre:
- Ki volt Széchenyi felesége? -
Hosszú évek lelkes és odaadó munkájával gyűjtött össze minden adatot. Forrásul Széchenyi naplóját használta és minden eseményt pontosan kikutatott. Sok, a közvéleményben eddig ismeretlen adatot tár elénk.
Vissza