Széchenyi

Előszó

Amikor 1991 elején az összejövetel ötletével megkerestek bennünket a Győr-Sopron-Moson megyei múzeumi szervezet vezetői, egy pillanatig sem kételkedhettünk a téma fontosságában és időszerűségében. A kérdés csupán az volt, hogy képesek leszünk-e olyan ülésszakot előkészíteni, amelynek tematikája úgy illeszkedik a Széchenyi-év megemlékezés-sorozatába, hogy a megszokottól részben eltérő aspektusból megközelítve ad valami plusszt Széchenyi személyiségének és tevékenységének még mélyebb, még igazabb megismeréséhez. Örömmel konstatálhatjuk, hogy a jelek szerint sikerült olyan előadókat megnyerni, s olyan programot összeállítani, amely széleskörű érdeklődést keltett a múzeumokban és a rokon intézmények szakembereinek körében. Tisztában vagyok azzal, hogy a szépszámú megjelenés elsősorban tudós érdeklődésből és újabbkori történelmünk meghatározó alakja, Széchenyi István tiszteletéből fakad. Mégis, hadd higgyem, ez egyfajta kifejeződése is mindazok összetartozásának, akik múzeumainkban művelődéstörténeti kutatásokkal foglalkoznak.
Az összetartozás érzésének elmélyítésére, s különösen az együttgondolkodásra ma megint nagy szükségünk van. Azoknak is, akik bármilyen módon szolgálják a kultúrát vagy csak szűkebben: a múzeumügyet. Abban az időszakban, amikor okkal és óhatatlanul, de a politikai-gazdasági átalakulást olykor messze meghaladóan a technokrata szemlélet válik uralkodóvá. A kultúra - nem először századunkban - újra keresi helyét a társadalomban! Mert mind többet veszít az optimálistól évtizedek óta távol álló állami támogatásból, és mert elszegényedés szülte kényszerből mindinkább beszűkül azoknak a köre, akik műveltségi igényük szerint tudnak élni. Tudjuk, a kultúra állami támogatásának milyensége és mértéke világszerte eltérő. Módozatait máig nemzetközi szintű polémia kíséri. Mégis szeretnénk bízni benne: nálunk is mihamarabb az a szemlélet kerül előtérbe - sok fejlettebb országban ez már gyakorlat -, hogy a legszélesebb értelemben vett kulturális szféra mindig kiemelt figyelmet, támogatást élvez, recesszió idején is, hiszen ez a nemzeti identitástudat, a kiművelt társadalom és az alkotó közérzet egyik alapfeltétele. Vissza