Széchenyi

Előszó

Széchenyi István életének, illetve életművének néhány nagy rejtélyére hívjuk fel a figyelmet ez előszóban...
1. A legegyszerűbb rejtély is a korabeli drámai helyzetek bonyolultságára hívja fel a figyelmet: Széchenyi a magyar alkotmány megbecsültetésén kívül a magyar nyelv méltó védelmét tekinti az 1825-27. évi országgyűlés fő céljának... Mert úgy látja, veszélyben a magyar nyelv... De nem egykönnyen felfogható, amire gondol... Bizony, ö nem a császár-király és nem Metternich államkancellár magatartása miatt félti a magyar nyelvet. Ők a németesítés, illetve magyartalanítás kérdését fel sem vetik. Az osztrák-német nemzeti hegemónia apostolai őket nem véletlenül tekintik törekvéseik akadályozóinak. De az osztrák-német (ekkor még leplezett) nacionalizmust sem tekinti ez időszakban főveszélynek Széchenyi. Kitől, mitől, mi okból félti akkor a magyar nyelvet?
Ekkor még a magyar rendek magatartása miatt látja veszélyben. Azoktól félti, akik ragaszkodnak a latin nyelv hegemóniájához. Az alsótáblán mind a magyar, mind a latin használatos 1825-ben, de a felsőtáblán a latin hegemóniája még töretlen. (A kérdést bonyolítja, hogy a főrendek a magyar nemzeti érdekekre hivatkozva ragaszkodnak a latin nyelvhez. II. József korának veszedelmeire és küzdelmeire emlékeztetnek, mondván, hogy a németesítés annak idején a latin nyelv erején tört meg. Cziráky érvelése Széchenyi Naplójában: „... mi nem hanyagolhatjuk el a latin nyelvet, mert különben a végén németül fogunk beszélni.") Széchenyi első felszólalásának célja e hegemónia megtörése. Szerinte a latint felváltó magyar nyelv a magyar nemzeti öntudat újjáteremtőjévé válhat. De hogy a magyar nyelv betöltse küldetését, azt most éppen senki más, csak az országgyűlés felsőtáblája akadályozza. És Széchenyinek mint a felsőtábla újdonsült tagjának nem is kell többet tennie, hogy maradandót alkosson, csak szólásra kell jelentkeznie - és beszédét magyarul kell elmondania. Október 12-én tarja meg e felszólalását. Nem mond semmi különöset - beszédének hatása mégis rendkívüli. És ennek valóban csak annyi a titka, hogy elsőként szólal fel magyarul a felsőtáblán. Beszédének fogadtatása egyébként nem is magyarázható a tartalmával. Másnap azt is megtudja, hogy tette nemcsak rendkívüli, de sikeres is. Az ő példáján felbuzdulva két főrendű magyarul szólal fel. Vissza

Fülszöveg

Ha összehasonlítjuk a XIX. század első fele emberének a magatartását, valamint gondolat- és érzésvilágát a XX. század vége vagy a XXI. század eleje emberének magatartásával, illetve gondolat- és érzésvilágával, akkor előbbit magasztosnak, sőt irigylésra méltónak tarthatjuk... De azért tegyük hozzá: ez mit sem változtat azon, hogy az a korszak is a leegyszerűsítés, azaz az önámítás korszaka...
Széchenyi István számára viszont megvetendő a leegyszerűsítés és az önámítás...
Naplóját sem másért kezdi el talán, mint azért, hogy méltóképpen megküzdhessen azzal az önmagával, akit megérintett, túlságosan is befolyásolt korának szellemisége...
Ő ki akar törni korának gondolat- és érzésvilágából... És óriási erőfeszítéssel kísérli ezt meg... Persze hogy nem megy könnyen.
A XIX. század világképe például megkérdőjelezi a metafizikai világ valódiságát... De a Széchenyi nagy kérdései többségének a magyarázata nem máshol "rejtőzködik", mint a metafizikai világban...
Mindezekről Széchenyi korában beszélni sem lehet, írni sem lehet...
Széchenyi századában már emberközpontú a kereszténység világképe is; igen, a hívő embereké is... És a hitélet felületessé válik...
A Széchenyi hitélete nem válik felületessé. És éppen ezért képes olyan gyónásra, amely miatt meg "kell" tagadni tőle a feloldozást...
Mindezek ismeretében talán már nem tűnik hihetetlennek, hogy komoly gondjává válik Széchenyi István élete és alkotásai tanulmányozójának, hogy a XIX. század divatos szavai, illetve állandósult szószerkezetei segítségével nem lehet hitelesen megmagyarázni Széchenyi gondolkodását, magatartását, tetteit. (A mai divatos szavak, szókapcsolatok segítségével még kevésbé.) Nem lehet, mert azok bizony rejtélyesek maradnak.
Ha mégsem mondunk le arról, hogy a maga hitelességében mutassuk be, mi van Széchenyi különös magatartása, rendkívüli tettei mögött, akkor hagynunk kell megszólalni a magatartását és a tetteit... A drámai monlógok hangján elsősorban? Igen, a fogalmazás ellentmondásosságát feloldani akarván, talán abban a drámai monológban reménykedhetünk, amely egyszerűen azért képtelen a leegyszerűsítésre, mert a leegyszerűsítés leple a drámai monológban láthatóvá válik. Vissza