Az új Európa és Magyarország

Előszó

Új eszmék sarkalják az emberiséget. Azaz nem is újak: régiek. A korábbi, lényegében helyesnek tartott társadalmi berendezésekhez való visszatérést emlegetik. Az elgépesedett, elanyagiasodott világból az élet emberibb, eszményibb alakzatához kívánnak felemelkedni. A gazdasági megrázkódtatások, a világégés és világválságok romboló hullámaiban ismét ráeszméltek arra, hogy a társadalom a Mindenható törvényszerűségeivel összefogott élő szervezet-, egymásra utalt emberek tudatos együttélése, szellemi tartalmú, transzcendens célokhoz kötött valóság, amelyet szétrombolni sem gazdasági, sem társadalmi spekulatív rendező elvekre hivatkozással nem lehet, de nem is szabad. Nem szabad, mert a természetes rendező elvek elhanyagolását a társadalom sínyli meg.
Az új irányzat az individualisztikus-liberalisztikus rendszer helyébe a közösségi gondolatot, a közösségi életszemléletet kívánja beállítani. Az új irányzat hívei ezt a törekvést azzal indokolják, hogy az emancipáció, amely a régi rendi társadalom kötelékeit szétbomlasztotta és racionális elgondolásokon elindulva, az individuum vélt függetlenségére és sajátságaira felépítette a liberalisztikus társadalmi berendezéseket, végeredményben nem hozott boldogulást, hanem a társadalom széttagolását, részekre bomlását eredményezte. A társadalmi kötelékek elanyagiasodását, gazdasági téren pedig élesen szemben álló felek harcát termelte ki. Elhalványult a nagy társadalmi cél. Szinte korlátok nélkül érvényesülhettek az egyéni érdekek. Elüzletesedett az állam. Az egyéni érdekek szervezeteiben a nagy tömeg nem találta meg a boldogulásának útját. Vissza