Szcenárium 2014. május

Fülszöveg

„A színház az átváltozások helye. A szexuális ambivalenciáé, mely beszivárgott a modern emberi létállapotba. ( ) Az átöltözés, amit Rosalinda alkalmazni fog, a teatralitás tökéletes megnyilvánulása. Silviu Purcáretének nem célja vagy csak nem sikerül elérnie, hogy eltüntesse a férfi és nő közötti fiziológiai és viselkedésbeli különbségeket. Az előadás éppen attól lesz izgalmas, hogy Rosalinda (Trill Zsolt) játékának megmarad a »férfias« jellege, eredeti »nemét« képtelen feledtetni. És a felejtésnek ez a lehetetlensége igazi drámai dimenziókat nyit." (George Banu)
„Négy felvonás három szünettel, [a Tomi Janezic rendezte Sirály] időtartama közel hét óra. Ijesztő minden olyan néző számára, aki »csak úgy« ellátogat egy ilyen szertartásra. Az elme természetes óráját jobb ilyenkor átállítani egy más, a lassítás eleganciáját is bíró időmértékre. De ez a lehetséges érzületváltás távolról sem öncélú. ( ) [Az előadás végén] kisimul az elvarázsolt tő felszíne, megnyugszik minden, ami... Tovább

Fülszöveg

„A színház az átváltozások helye. A szexuális ambivalenciáé, mely beszivárgott a modern emberi létállapotba. ( ) Az átöltözés, amit Rosalinda alkalmazni fog, a teatralitás tökéletes megnyilvánulása. Silviu Purcáretének nem célja vagy csak nem sikerül elérnie, hogy eltüntesse a férfi és nő közötti fiziológiai és viselkedésbeli különbségeket. Az előadás éppen attól lesz izgalmas, hogy Rosalinda (Trill Zsolt) játékának megmarad a »férfias« jellege, eredeti »nemét« képtelen feledtetni. És a felejtésnek ez a lehetetlensége igazi drámai dimenziókat nyit." (George Banu)
„Négy felvonás három szünettel, [a Tomi Janezic rendezte Sirály] időtartama közel hét óra. Ijesztő minden olyan néző számára, aki »csak úgy« ellátogat egy ilyen szertartásra. Az elme természetes óráját jobb ilyenkor átállítani egy más, a lassítás eleganciáját is bíró időmértékre. De ez a lehetséges érzületváltás távolról sem öncélú. ( ) [Az előadás végén] kisimul az elvarázsolt tő felszíne, megnyugszik minden, ami eddig »kinn« vagy »benn« a lélek rezdüléseit generálta. Igazi nyugalom telepszik a játéktérre, ugyanakkor a színpad lassú lélegzetvétele tartja életben a nézőteret. ( ) A történet, mely néhány év után folytatódik a tó partján, saját magát látja viszont - a néző szemével." (Verebes Ernő)
„[Rizsakov színpadán] a magasztosnak a testiség szintjére való leszállítása parodisztikus helyzeteket teremt. A hivatalossal szemben létesülő, maszkokkal, hasonmásokkal benépesülő pszeudő-világ egyre inkább a középkori népi nevetéskultúra legjellemzőbb közegévé, a karnevál antivilágává változik át, melynek legfontosabb jellemzője a visszájára fordítottság, a fent és a lent felcserélhetősége. A Gogolrevizor kezdettől fogva ebben az univerzális karneváli térben zajlik. S talán azért is, mert nem osztja fel a résztvevőket előadókra és nézőkre, egyszer csak ebben a hangsúlyozottan parodisztikus antivilágban a saját világunkra ismerünk rá." (Kukucska Csilla)
„Morfov színpadán a szobor, a bosszú halál-démona »közönséges« halandó emberré változik vissza, a morális igazságszolgáltatás katartikus fordulata tehát elmarad. ( ) A temető eredeti helyszíne helyett Don Jüan mintha egy templom vagy kápolna belsejében látná meg a mozdulatlanná dermedt élőképet, a pietát ábrázoló szoborcsoportot, melyből a Parancsnok kőszobra egyszer csak kiválik, életre kel, s egy pillanatra úgy tűnik, hogy a mezítelen Krisztusban magára Jüanra ismerhetünk." (Pálfi Ágnes)
„Az AHce - Körfutás egy jutalomjáték, mely ( ) arra is lehetőséget adott [Andrej Moguesij] társulatának, hogy végére járjanak, ( ) mit jelent a színpadon személynek, személyiségnek lenni olyan (civil?) személyességgel, mely a nézőt egyszerre avatja be abba, hogy mi a titka a színésznek mint játéklény-J^ nek, és hogy ezt a játéklényt mi predesztinálja arra,
II hogy a végső egzisztenciális kérdésekkel szembesít-
' iillIllIliCjiiii- sen bennünket." (Szász Zsolt) Vissza