Fülszöveg
yyA pesti kisfiú elhatározta, hogy egy pillanatra sem veszi le róla a szemét, akkor biztos nem tud eltűnni és mégint meghalni; megragadja, és akkor itt marad."
Emlékezés? Korrajz? Töredékes családtörténet? Fejlődésregény? Makovecz Benjámin költőien szép írása műfajilag nehezen meghatározható. Egyedi a szerkezete is: száztizenegy lábjegyzetben próbálja megrajzolni apa és fiú lassan bontakozó és egyre bensőségesebb kapcsolatát az 1960-as évek elejétől 2011-ig, Makovecz Imre haláláig. Az írói szemszög a „pesti kisfiúé", a hangvétel személyes, ugyanakkor távolságtartó. A közös élmények felidézéséből érdekes, néha mulatságos, néha végtelenül szomorú történetek kerekednek: a bokszolósdi, a duplándöglött szabadságbogarak, az adriai tengerparti nyár vagy a sáska a rezsón.
A Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről a 20. század egyik legnagyobb magyar építészének sokszínű, eleven és emlékezetes portréja.
Valójában az emberi gondolkodás minden terméke ismereteink nyomorúságosan kicsiny,...
Tovább
Fülszöveg
yyA pesti kisfiú elhatározta, hogy egy pillanatra sem veszi le róla a szemét, akkor biztos nem tud eltűnni és mégint meghalni; megragadja, és akkor itt marad."
Emlékezés? Korrajz? Töredékes családtörténet? Fejlődésregény? Makovecz Benjámin költőien szép írása műfajilag nehezen meghatározható. Egyedi a szerkezete is: száztizenegy lábjegyzetben próbálja megrajzolni apa és fiú lassan bontakozó és egyre bensőségesebb kapcsolatát az 1960-as évek elejétől 2011-ig, Makovecz Imre haláláig. Az írói szemszög a „pesti kisfiúé", a hangvétel személyes, ugyanakkor távolságtartó. A közös élmények felidézéséből érdekes, néha mulatságos, néha végtelenül szomorú történetek kerekednek: a bokszolósdi, a duplándöglött szabadságbogarak, az adriai tengerparti nyár vagy a sáska a rezsón.
A Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről a 20. század egyik legnagyobb magyar építészének sokszínű, eleven és emlékezetes portréja.
Valójában az emberi gondolkodás minden terméke ismereteink nyomorúságosan kicsiny, részleges, hiányos és pontatlan készletén alapul, vagyis elégtelen adatokkal való számolás eredménye. Az önértékelési zavaroktól nem gyötört szellemek kellő mértékben kidolgozott, nagyívű és előretekintő elmekonstrukciói önhordóvá válnak, többé nincs szükségük kapcsolatra az addig ismert és birtokolt világgal, és vadonatúj, sok esetben vonzóbb, de legalábbis tágasabb valóságot teremtenek.
Kínálkozó hasonlat a fafojtó füge. Ez a növény magas fákon kezdi életét (ragadós magjai a madarak ürülékével jutnak az ágakra), gyökereit onnan bocsátja a föld felé, majd növekedni kezd, körülfonja, elárnyékolja és végül elpusztítja a gazdanövényt. A szerencsétlenül járt fa elkorhad és megsemmisül; egykori törzsének üres formája mint hátborzongató, negatív holttest, sötét üregként ismerhető fel a számtalan oszlopon álló székesegyházzá terebélyesedett fafojtó ftige immár szilárd törzsként szolgáló gyökerei között.
M. I. szédítő életműve sem kevésbé csábító párhuzam.
Vissza