Száznyolcvanöt lépcsőfok

Fülszöveg

Balogh István emlékirata olyan, mint egy izgalmas, fordulatos kalandregény. Azzá teszi a rendkívül gazdag, fordulatos élményanyag, a sokszálú mozgalmas cselekmény és a drámai hitelesség. Emlékeiből érdekes, újszerű képeket kapunk az uruguayi forradalmárokról és az idegenbe szakadt magyar munkások viszontagságos, veszélyes életéről. Amikor 1936-ban kezdetét veszi a spanyol polgárháború, feleségével együtt az elsők között jelentkezik a nemzetközi brigádba. Spanyolországi élményei megrendítőek. Végigküzdi a spanyol nép elárult szabadságharcát, és végigéli a menekülés szörnyűségeit. Igazi kálváriája tulajdonképpen ekkor kezdődik. A fasiszta beállítottságú francia hatóságok megismétlik az első világháború alatt elkövetett embertelenségeiket. A menekültek a fegyházak lakóinál is rosszabb helyzetbe kerülnek.
Hősünk tanúja lesz a francia összeomlásnak, Dunkerque párját ritkító borzalmainak, majd a nácik a mauthauseni haláltáborba hurcolják. Öt évet tölt ebben a pokolban, és elképesztő bátorsággal részt vesz az ellenállási mozgalomban. A tábor felszabadul, de ekkor kálváriájának új fejezete kezdődik. Amikor végre hazaérkezik, a személyi kultusz gyanakvó, packázó bürokratái keserítik meg az életét. Évek telnek el, amíg bebizonyosodik, hogy meggyőződéses, elvhű, régi kommunistát mellőztek. "Nem a párt tévedett, csak egyes emberek" - mondta Balogh István, és fáradhatatlanul, önzetlenül, haláláig folytatta széles körű társadalmi tevékenységét.
Vissza