Százhetvenöt éves az albertfalvi Petőfi iskola - Emlékkönyv 2003.

Előszó

Köszöntő
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy iskolánk emlékkönyvének köszöntőjét én írhatom. Annál is inkább, mivel az iskola fennállásának 175. évében kaptam a megtisztelő megbízást, hogy vezessem ezt a nagy múltú intézményt.
Mint pályakezdő tanár, itt indult a pályám, és ma is ugyanolyan ragaszkodó szeretettel lépek be a kapuján nap mint nap, mint amikor elindultam a tanári hivatás útján.
Az emlékkönyvünket ajánlom mindenkinek, aki itt tanított, dolgozott, tanult, hiszen egy igazi alma mater képe bontakozik ki belőle, felölelve az eltelt 175 év történetét. Küzdelmek, örömök, sikerek bontakoznak ki lapjain, segítve úrrá lenni a felejtésen, példát adva a mindig újaknak, a múltból táplálkozva mindig megújuló, mindig előre haladó, de értékrendjében szilárd iskola képében.
Köszönet illeti mindazokat, akik az emlékkönyv összeállításában, összegyűjtésében, megírásában segítettek, és azokat is, akik anyagi támogatásukkal lehetővé tették a könyv megjelenését. Azokat is, akik anyagi támogatásukkal lehetővé tették a könyv megjelenését.
Remélem, hogy a „Petőfi" még sok jeles évfordulót megér, mindig megújuló arculattal, de a régi következetes nevelési elveivel és kiemelkedő színvonalú oktatásával. Kívánom mindenkinek, aki kezébe veszi emlékkönyvünket, hogy találjon benne sok örömet: a felfedezés örömét az „újak", a visszaemlékezés örömét a „régiek".
Kívánom, hogy a mai diákságnak ugyanolyan élményt adó iskola lehessünk, mint a „megszólaló" régieknek voltunk.
„Az ifjú szíve lánglobogva ég;
Világítva, midőn sötét az ég. "
Farkasné Orsolyák Irén igazgató Vissza