Százévesen

Előszó

"A kultúra szerelmesének" nevezte Kislégi Nagy Dénes professzort egyszer műveinek egyik méltatója. A kultúra e szerelmesének összegyűjtött verseit tartja kezében az olvasó, aki nem győz csodálkozni azon, hogy a filozófus-szociológus-közgazdász professzor a kultúrának ezen a könnyből, mosolyból, értelemből és érzelemből ötvöződőterületén is ilyen maradandót tudott alkotni. Élete valóban nem egyetlen irányba való haladás - ahogy azt "Életpályám emlékei" című irásában mondja -, hanem a teljességre, az újabb és újabb területek felfedezésére való törekedés példája.
Kislégi professzor e kis gyűjteménybe három időszakból válogatta ki verseit:
Az első időszak 1927, amikor "Hódolat" című füzete Kisléghy Kálmán néven 67 verset tartalmazva megjelent. A verseknek nincs címük, hanem számokkal vannak egymáshoz füzve. Rimes, metrikus és szabad versek váltakoznak egymással. E kötetről bírálói, köztük Dsida Jenő is elismeréssel nyilatkoztak.
A második periódust az ugyancsak Kisléghy Kálmán álnévvel megjelent "Vasárnapok" című füzet képviseli, amelynek tíz verse részben a Nyugatban, részben a korabeli napilapokban (Pesti Hírlap, Pesti Napló) látott napvilágot. E versek a költő szerint a barokkos romantika szülöttei.
Végül a harmadik időszak 1979, vagyis Kislégi professzor 95 éves kora után megszületett filozófáló és a korhoz illő témákat érintő versek. Közben belesző egy, a 60-as években született pohárköszöntőt, valamint a Jelenkorban 1975-ben megjelent "Egy idős pap barátomhoz" című filozófiai tankölteményt is.
Amikor e kis kötetet mi, Egyetemünk mai vezetői a 100 éves Kislégi Nagy Dénes professzornak - és az Őt tisztelő és szerető tanítványainak - átnyújtjuk, gondolatban mélyen meghajtjuk fejünket és csak annyit mondunk: Kislégi Nagy Dénes professzor Úr, köszönjük! Vissza