Előszó
Tiszteletet parancsoló évfordulóhoz érkezett az Örkényi úti Általános Iskola. Tudom, történelmi mércével nézve egy évszázad nem nagy idő, ám egy iskola életében már jelentős időszak. Ilyenkor nemcsak kötelező, hanem célszerű is számvetést készíteni, hiszen múlt és jelen nélkül nem létezik jövő. Adódnak olyan pillanatok az életben, amikor meg kell állnunk, hogy a múltba visszatekintve, az átélt emlékekből erőt merítve, elődeink munkásságából példát véve menjünk tovább.
A sors úgy hozta, hogy itt kezdtem tanári pályámat 1983-ban, így nekem megadatott, hogy napi kapcsolatban legyek olyan nagy pedagógus egyéniségekkel, akik egész életüket az oktató-nevelő munkának szentelték, kiérdemelve ezzel, az utódok tiszteletét.
Kevés olyan általános iskola van ma az országban, amely „kis iskola" létére, átélte, illetve túlélte az utóbbi évek iskola bezárásait. Történt mindez úgy, hogy közben a régi ódon épület teljesen megújult, és egy korszerű, új épülettel is bővült, valamint egy óvodával is gazdagodott az itt élő lakosság.
Minden kerek évforduló, megkülönböztetett figyelmet kell, hogy kapjon. Ilyenkor a külső szemlélő betekintést nyerhet az intézmény hétköznapjaiba, megismerkedhet az itteni örömökkel és aggodalomra okot adó problémákkal. Ugyan akkor lehetőség ez arra is, hogy bemutassuk: a jelenlegi oktatási rendszerben is szükség van a kisebb közösségek számára fenntartott, már-már családias hangulatú „kis iskolákra". Kiadványunk minderre, jó lehetőséget biztosít.
Köszönöm mindazok munkáját, akik írásukkal segítenek feleleveníteni a múltat, megismertetni a jelent. Külön köszönet illeti meg azokat, akik e könyv megjelenésében bármilyen módon közreműködtek.
Vissza