Hindenburg

Előszó

Részlet a könyvből:
Minden eddigi háború, mint egy hatalmas nagy színjáték, az egész világnak úgyszólván szeme láttára folyt le. Látták egy-egy csata egészének vagy legalább nagy részének lefolyását a benne résztvevő katonák, odasereglett tétlen szemlélők, az újságok tudósítói. A csata után egy-két nappal tudta már az egész világ, hogy folyt le, micsoda hadmozdulatok előzték meg, milyen csapatok s mekkora számban vettek részt benne, milyen tények és körülmények idézték elő a döntést. A hadvezérek már előre ismeretesek voltak: az 1866-iki háborúban például Ausztria egész közvéleménye nyilatkozott a hadvezér személyéről s szinte erőszakolta a hadvezetőséget és az uralkodót, hogy Benedek tábornokot tegyék meg a poroszok elleni fővezérnek.
A mai háború abban is, mint a legtöbb más dologban, szinte ellentéte az előbbi háborúknak, hogy csaknem titokban, az elhallgatás leple alatt folyik. Nemcsak addig tartják titokban a hadmozdulatokat, a míg folynak, hanem lezajlásuk után is; a kisebb ütközeteknek és a nagy csatáknak csak az eredményeit hozzák nyilvánosságra, azokat is csak fővonásaikban (az ellenség visszaverése, foglyok száma, hadizsákmány) stb., hogy mikép folyt le, milyen körülmények közt, mekkora haderők közbejöttével, milyen terveknek alapján - arról a nézőnek, a közönségnek legjobb esetben is csak hozzávetései és sejtelmei lehetnek. Vissza