Fülszöveg
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL
Az alábbiakban négy olyan tanulmányt közlünk, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Holokauszt Emlékközpont „Bűn, felelősség - emlékezés: A magyarországi holokauszt hetven év távlatából" című, 2014. április 24-én, az MTA Dísztermében megrendezett nemzetközi konferenciáján elhangzott előadások alapján készültek. Ungváry Krisztián előadásának szövegét 2015. évi 1. számban közöljük.
Romsics Ignác
A NUMERUS CLAUSUSTÓL A HOLOKAUSZTIG
A magyar törvényhozás 1920 szeptemberében elfogadta a polgári Európa első antiszemita törvényét. Az 1920. évi XXV tc. — bár más szempontjai is voltak — alapvetően azzal a szándékkal szabályozta az egyetemekre és a főiskolákra felvehető diákok számát, hogy az izraelita vallású hallgatók aránya az addigi mintegy egyharmadról az izraehták társadalmon belüh arányának megfelelő 6%-ra csökkenjen. Történt ez abban az országban, amely a környező államok közül elsőként...
Tovább
Fülszöveg
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL
Az alábbiakban négy olyan tanulmányt közlünk, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Holokauszt Emlékközpont „Bűn, felelősség - emlékezés: A magyarországi holokauszt hetven év távlatából" című, 2014. április 24-én, az MTA Dísztermében megrendezett nemzetközi konferenciáján elhangzott előadások alapján készültek. Ungváry Krisztián előadásának szövegét 2015. évi 1. számban közöljük.
Romsics Ignác
A NUMERUS CLAUSUSTÓL A HOLOKAUSZTIG
A magyar törvényhozás 1920 szeptemberében elfogadta a polgári Európa első antiszemita törvényét. Az 1920. évi XXV tc. — bár más szempontjai is voltak — alapvetően azzal a szándékkal szabályozta az egyetemekre és a főiskolákra felvehető diákok számát, hogy az izraelita vallású hallgatók aránya az addigi mintegy egyharmadról az izraehták társadalmon belüh arányának megfelelő 6%-ra csökkenjen. Történt ez abban az országban, amely a környező államok közül elsőként emancipálta a zsidókat; ahol a zsidóság egy része sehol másutt nem tapasztalhatóan meghatározó szerepet játszott a 19. századi gazdasági és kulturális modernizációban, s ahol — zsidó és nem zsidó oldalról egyaránt — még a 20. század elején is többen hittek a két nép zavartalan és „nagyot szülő" összeolvadásában.
A „Korrobori szabályainak" felrúgása és az addig is létező antiszemitizmus állami szintre emelése több tényezővel magyarázható. Ezek egyike visszanyúlik a háború előtti évtizedekre. A gazdaság modern szektoraiban és egyes értelmiségi pályákon kialakult arányokat a különböző konzervatív, illetve antimodernista irányzatok képviselő közül többen értelmezték olyan „zsidó térfoglalásként", amelyet sérelmesnek és megváltoztatandónak gondoltak. Közéjük tartozott Istóczy Győző, aki először, az 1880-as évek elején még csak a galíciai zsidó bevándorlás korlátozását követelte, ám később a zsidók Palesztinába történő kitelepítésének az ötletét is felvetette. Simonyi Iván újságíró és szerkesztő, aki elsőként fogalmazta meg azt a követelést, hogy az egyes foglakozási ágazatokban a zsidóság csak országos számarányának megfelelő mértékben vehessen részt. Hencz Károly néppárti képviselő, aki 1907-ben terjesztett olyan javaslatot a honatyák elé, hogy a budapesti egyetemen csökkenteni kellene az izraelita vallású hallgatók „nemzeti veszedelemnek" nevezett 35-39%-os arányát. S persze maga Prohászka Ottokár, a numerus clausus törvény egyik elkötelezett támogatója, aki a negatív tulajdonságokkal felruházott „zsidó szellemmel" szemben már az 1890-es években meghirdette a „keresztény önvédelem" politikáját.! Talán ezekre a jelenségekre is gondolt Herzl Tivadar, amikor egyik barátjához intézett 1903-as levelében így írt: „A végzet a magyar zsidóságra is le fog sújtani. Minél később történik ez és minél jobban megerősödik addigra a
! Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris, Bp., 2001. 282-301. és Paksa Rudolf-. A magyar szélsőjobboldal története. Jaffa Kiadó, Bp., 2012, 18-43.
Vissza