Századok 1941. január-március

Előszó

?
történetírás természetéről.
Mikor részletesebb megismerés vagy mélyebbreható megértés céljából kutatásuk tárgyául választanak ki maguknak valami dolgot, valamely élőlényt vagy jelenséget egyfelől a természettudós, másfelől pedig az ú. n. szellemi vagy bölcseleti tudományok munkása, mindjárt vizsgálódásuk kezdetén jellemző módon más a helyzetűk. Ezt a fontos különbséget a későbbiekben egészen tüzetesen igyekszem majd megvilágítani. Egyelőre elég arra a jólismert dologra utalnom, hogy az előbbinek, a természetkutatónak, sajátos és eredeti munkaterülete az érzéki, vagyis anyagi világ. Ha föl is vesz étert, protonokat, láthatatlan sugárzást és más egyéb közvetlenül érzékentúli. igazában azonban az érzékelhetők mintájára elgondolt, tőlük inkább csak méreteikben vagy bizonyos tulajdonságaikban eltérő dolgokat és folyamatokat, csak azért szorul rá ezekre, hogy az érzékelhető tünemények törvényszerű összefüggéséről adandó magyarázatában hézagok ne maradjanak. Kiindulópontja vizsgálódásának mindenesetre olyasmi, amit a saját maga természettől adott vagy műszerekkel tökéletesített érzékszervei elé állíthat, hogy az esetleges érzéki csalódások vagy hibák mennél nagyobb kiküszöbölésen kívül semmi mással ne törődjék, mint ami ilyen tapasztalati adottságként jelentkezik előtte. Erre az érzékeinek fényköre által felölelt területre igyekszik összevonni lelki figyelme minden erejét. Másoknak
s
köztük még a maga szaktársainak nézeteit is csak akkor fogadja el,
lia
érzéki megfigyelés, kísérlet vagy ezekre támaszkodó logikus következtetés alapján igazoltaknak találja őket. Még inkább függetleníti magát, mintegy Baconra hallgatva, tárgyára vonatkozóan közforgalomban lévő régebbi vagy mai véleményektől
s
ezzel kapcsolatban a dolgok és jelenségek elnevezéseitől is.

Vissza