Előszó
A 100 éves évfordulóját ünneplő Kunszentmiklós-dunapataji vasutat 1902-ben adták át a közforgalomnak. A helyiérdekű vasútvonal olyan időszakban épült, amikor a magyarországi közlekedésnek és szállításnak döntően nagy részét még a vasút látta el, amikor az ország területén még kevés volt a kiépített közút, és kevés a jól használható víziút. Természetes volt tehát, hogy a hazai vasúthálózat vonalhossza ezekben az években több száz kilométerrel növekedett.
Ez a közlekedési helyzet volt jellemző a Közép-Duna mentén, a folyó bal partján fekvő területre is, ahol a most jubiláló vasútvonal épült. Jól kiépített közút nem vezetett a folyó melletti 30-40 km széles sávban, mégis kedvezőbbek voltak a terület közlekedési viszonyai, mert a közelfekvő Dunán a folyami szállítás az év nagy részében lehetséges volt. Minden bizonnyal ez lehetett az oka annak, hogy a folyó ezen szakaszának egyik partján sem épült nagyteljesítményű fővonal, csak vicinális vasút, és az sem a Közép-Duna teljes hosszában, hanem csak rövidebb távolságon, alig 50 km-es hosszban. A vasútnak dél felé, Bajáig való vezetése is csak olyan terv maradt, amely időszakonként többször felmerült, de sohasem valósult meg.
A vasútvonal hosszú időn keresztül a mellékvonali átlagnál nagyobb forgalmat bonyolított le, jól kiegészítették egymást a dunai vízi szállítással.
Napjainkra már sajnos mindkét szállítási mód teljesítménye jelentősen lecsökkent. A közutak kiépítése, a gépkocsival való közlekedés és szállítás előretörése, nem kevésbé az ipari termelésben az utolsó évtizedben bekövetkezett változások visszavetették a vasúti és a folyami szállítások árumennyiségét egyaránt. Fellendülést a vasútvonal számára csak az hozhat, ha ismét megerősödik ezen a területen az ipari termelés, fellendül a turizmus. Bízunk benne, hogy ez bekövetkezik és ismét virágzó gazdasági élet alakul ki a vasút mentén.
Szeged, 2002. augusztus hó
Szabó Gyula területi igazgató
Vissza