Száz esztendő

Előszó

Részlet:

Lorenz Ottokár, a jenai egyetem tanára, a történettudomány fő irányairól és feladatairól ezelőtt húsz-huszonöt esztendővel írt könyvében az egyetemes történelemnek három nagy korszakra való felosztása helyébe a nemzedékek, generációk szerint való felosztást ajánlotta. Azt, hogy mivel a genealógia bizonyságai szerint egy századra három nemzedék: nagyapa, apa, unoka esik s ez a három nemzedék anyagi és szellemi tekintetben a legszorosabban összetartozik, az események idejének alapmértékéűl a három nemzedék korát, a századot, - nagyobb idők mérésére pedig ezeknek háromszorosát vagy hatszorosát vegyük.
Abból indúlt ki, hogy a történetírónak különben is az egyént kell kutatnia. Minden történelmi érték a családiasságban gyökerezik. A családi együvétartozás a múlt szeretetét kelti föl bennünk; kegyeletes visszaemlékezésre és tiszteletre int minden, amit apáinktól örököltünk. Azért okosan a történettanítást is a családban kell kezdeni. Belőlem, ki most Lorenz elméletét vázolom, talán sohasem lett volna historikus, ha mesére, történetre nem édes anyám tanít először. Mesében is megkerestette velem a valót, vagy legalább a valószinűséget s a történetben is éreztette velem a lelket; s akár mesét, akár történetet mondott, megcsókolt utána. Ennek a csóknak a hevét érezem ma is és mindenkor, amikor történelemmel foglalkozom. És az állameszmének, a hazaszeretetnek, az emberek megbecsűlésének az a föltétlen híve vagyok ma is, amivé édes apám nevelt. Vissza