Előszó
Részlet:
"Szerencsés - mert eseménydús, izgalmas, fordulatos - művészeti, művészettörténeti korszak adatik meg Szávoszt Katalin keramikusművésznek: a hatvanas évektől a munkálkodásának...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Szerencsés - mert eseménydús, izgalmas, fordulatos - művészeti, művészettörténeti korszak adatik meg Szávoszt Katalin keramikusművésznek: a hatvanas évektől a munkálkodásának pillanatnyi záró végpontját jelző század-, illetve ezredfordulóig ívelő periódus. Visszapillantva a közelmúlt évtizedeire az konstatálható, hogy egy változásokban, megújító kezdeményezésekben nagyon gazdag, emlékezetes műveket termő időszak alkotójaként fejthette, fejtheti ki munkásságát.
Fokozottan érvényes ez a megállapítás a század utolsó harmadának hagyományos terminussal jelölt, de a hagyományos tartalmakat már nem hordozó iparművészeti ágazataira, és kiemelten a kerámia- és a textilművészetre, amely két műnem ezekben az évtizedekben kitűnő, kisugárzó hatású alkotásokat, teljesítményeket, életműveket, kollekciókat érlelt: sorra születtek a maradandó értékű, a korszak társadalmi valóságára autentikus módon reflektáló kompozíciók, emlékezetes kiállítások, művésztelepek, szimpóziumok és gyűjtemények szerveződtek, folyamatosan, szervesen épült az eseménytörténet. Természetesen nem feledkezhetünk meg a magyarországi, hol erősebb, hol gyengébb keleti orientációjú művészeti környezetről sem: a szocialista rendszer ideológiájáról és szellemiségéről, a művészetpolitika által éberen irányított és ellenőrzött művészeti életről, amelyben a hatalom, az állampárt által felügyelt intézményrendszer figyelmét és gyanúérzékenységét elsősorban a festészet, a grafika és a szobrászat kötötte le, s a funkcionális szerepű, az anyagművességhez, a mesterséghez erősebben kötődő művekre és alkotókra senki sem ügyelt - még akkor sem, amikor ezek a művészek már egészen más feladatokkal és problémákkal foglalkoztak, mint a tradíciók béklyóiban vergődő elődeik. Az épületekhez kapcsolódó monumentális munkák terén, a hatvanas évek közepén a keramikusok kaptak először lehetőséget Magyarországon - állami keretek között, közösségi jellegű megbízásra, az állandó nyilvánosság tereiben elhelyezett munkák megtervezése és kivitelezése révén - az első elvont alkotások megvalósítására, majd a hetvenes évtizedben a keramikusok és a textilesek is elszakadtak a faltól, és dinamikus térszervező kutatómunkába kezdtek: a textil és a kerámia plasztikai szerepűvé, szoborrá vált."
Vissza