Előszó
Részlet:
"Magamról
(Az 50. barackfavirágzáskor)
Valahol az Alföld mélyén
egy erdő szélén,
volt egy kis házikó.
Abban élt már Apu, Anyu
s két testvérem Lajos és Kató.
Egyszer egy szép áprilisi napon
éppen harmadikán,
megérkeztem én
az angyalok szárnyán.
A boldogság szigetén
a kis ház közepén
a tiszta szobában
tavaszi félhomályban
hegedűszó mellett
kezdtem el az életemet.
A természet lágy ölén
cseperedtem én
Hajdúhadháznak
egy pici szegletén.
Iskolába mire mentem,
a faluban a forradalom
szele lebbent.
Az esti tehéncsorda
és kolompszó helyett,
katonai teherautó
motorja berregett.
Száraz kenyér, cibere
volt családunk ebédje.
Született egy öcsém Sándor
előtte egy húgom, Editke,
s már öten ültünk,
édesanyánk ölébe.
Az erdőszélit hátrahagyva
beköltöztünk a faluba,
egy nagyobb házba.
Néhány év szegénység után
Apu a Dunántúlon
nézett munka után.
A család rászánta magát
egy hosszú útra.
Elhagyva nagyszülőket, rokonokat,
barátokat, házat, falut, határt,
várt bennünket Tát.
A Duna menti kis faluban,
egy albérleti szobában
laktunk fél évig boldogan.
Cipőket javított az apám
délelőtt és egész délután.
Időnként hegedült
a szíve így üdült.
Eladóház után néztek,
s megtalálták Piliscsévet.
S újból erdőszélén
de, hegyalján
szép, új sárga ház
várt reánk
melyért hetvenötezer forintot
fizetett édesapánk.
A tótok lakta faluban
nehéz volt a magyarnak
akkoriban.
Nem akartak befogadni
s a boltban kenyeret adni.
De édesanyám embersége,
öt gyereke, szerénysége,
kedvessége s hipp-hopp
belopta magát az emberek szívébe.
Vissza