Kódolt krónika

Fülszöveg

Szauer Ágoston költői világába belehelyezkedve úgy érezzük magunkat, mintha végtelen számú éllel, lappal rendelkező briliánskő közepébe kerültünk volna. A világ más-más látványa felé forduló milliónyi kristálylapon keresztül látszik a kő körül, a "teljes térben" zajló élet. Ezek a látványok bekerülnek a briliánsba, és annak belső tükröződései szerint, a fordított perspektíva szabályainak megfelelően a kő középpontja felé törekszenek. Szauer nagy bőséggel jeleníti meg az élet képeit, de különösen vonzódik az óarany fémmel, alkonyi napsütéssel megvilágított jelenetekhez, a hársfatea illatú, akácméz ízű intimitásokhoz, az egymást követő nemzedékek életével megszentelt házbelsőkhöz, lábak sokasága által mélyen kikoptatott lépcsőkhöz, a természet burjánzó zöldjéhez, az ég Szűz Mária-köntös kékjéhez.
Szauer Ágoston költészetének briliánskövében a teljes világ képei látszanak, látszhattak, ugyanakkor verseiben a látványokon túli transzcendens lényeg is sejlik, hiszen a kristályszerkezet, a kristály élek, -lapok előidézte törések, tükröződések a maguk magasabbrendű törvényei szerint rendezik, alakítják végső formájukra a látványokat.
A briliánskő-hasonlat közkeletű értelmében is érvényes Szauer Ágoston költői világára, mégpedig az egyes versekre. Versei nagy műgonddal csiszolt, apró, 8-14 soros kis remekek. Eddigi versei alapján úgy tűnik, ez a forma Szauer természet-adta megnyilvánulása. Ez a "determinizmus" azonban nem jelenti azt, hogy adottsága pórázon vezeti a költőt, hiszen megmutatta ihletett professzionalizmusa más oldalait is: a költött költők kitalált életrajzát is tartalmazó Elfelejtett költők című imitáció-antológiájával egy lehetséges párhuzamos világirodalmat kreált, és Kis regénytükör című műve pedig kis próza-remek. Vissza