Előszó
Amikor Bessenyei visszatekintett ifjúságára, elindulásának pillanatára, a régi romladozó nemesi kúria tűnt fel előtte:
»vala több részei között egy kies határa, ligetes erdőkkel szaggatva, szép...
Tovább
Előszó
Amikor Bessenyei visszatekintett ifjúságára, elindulásának pillanatára, a régi romladozó nemesi kúria tűnt fel előtte:
»vala több részei között egy kies határa, ligetes erdőkkel szaggatva, szép halmokkal ültetve és futosó patakokkal köröskörül áztatva. E ragyogó térségnek a közepin feküdött egy város, melynek emberi emlékezettül fogva Tariménesek voltak örökösi. Közepén felemelkedett ordas kastélya, hajdani formájával a tündérek várát hozta nézőinél oly bánatos emlékezetbe, mellyel a régi időknek mesélt gyönyörűségei után szoktunk sóhajtani. Magas csúcsait gólyafészkek tornyozták; romladozott szegleteirül csipkebokrok csüngöttek alá, hol csókák szállongottak, és verebek csiripoltak. Dörgéssel nyíló kapufeleinél magokra omlott kőfalak és oly mélységre lemenő ásott pincetorkok látszottak, honnan az örökké ijesztő setétség nézett ki. Udvarának kietlenségét egy hanyatlott tetejű ókút vette árnyékba, mely körül rémítő kutyaböfögések és éles kakaskiáltások hallattak.
Itt lakozott Tariménes öreg nagysága, udvari cselédjeitől körülvéve, kiknek ünnepnapokon régi dolgokrul beszéllett, melyen ők nevettek. Itt nevelte egyetlen eggyét, kire familiájának régisége támaszkodott...«
A Tariménes utazásának ezekkel a kezdőszavaival Bessenyei egy emberöltő távlatából tekintett vissza ifjúságának színhelyére. »A régi időknek mesélt gyönyörűségei után« sóhajtva a megszépítő messzeséggel színezte a képet, melynek azonban szomorú igazságát sem tagadta el. A romladozó szegletek, a beomlott kőfalak, az udvar kietlensége a pusztulás képét tárták elébe, a magyar birtokos nemes életviszonyainak züllését, lassú pusztulását. A vidéki birtokos nemes jól érezte magát e viszonyok között. Nagy evések, ivások, agarászat, megyei közélet, néhanapján vendégeskedés szakították meg a primitív gazdálkodás unalmát, ilyenkor »megzendültek« a kúriák, »kapudörgés, lódöbörgés, sivatag kutyaordítás lármázta fel az udvart«, s a betóduló vendégek elhozták híreiket a szomszéd falvakból, a rokonságról vagy a már ismeretlennek tetsző szomszédos megyékből...
Vissza