Szatmári Gergely

Előszó

Részlet a könyvből:

A magyar lustaság szó nehezen adja vissza azokat a jelentéseket, amelyek benne rejlenek vagy szinte ránk törnek az angol vagy a német szóból, amellyel ezt az "állapotot" leírják. Langeweile, vagy eredetibb alakjában lange Weile, akárcsak az angol idle mind magában hordozza az elidőzést, az idő töltését valamilyen módon, ami egyben utal arra, miféle "pót" cselekvésekkel igyekszünk az időt - amelyet Cioran üresnek nevezett -, kitölteni. Cioran számára az uralom ugyanis a semmi létének a belátása, a semmiség, amint rátör az emberre, aki ily módon a lét egyik alapvető kérdésével kénytelen szembesülni.
Szatmári Gergelyt már jónéhány éve foglalkoztatja ez a kérdés. Korábban talán kevésbé radikálisan mutat rá, illetve az ellentéte felől közelít hozzá, később pedig már teljesen pőrén állítja elénk a jelenkor poszt-modern, poszt-indusztriális társadalmában eluralkodó, és immár egyre nehezebben leplezhető alapélményét,
amely kikényszeríteni látszik a szembenézést azzal, ami elől a kor embere menekül. A közösség által nyújtott biztonság és a csoportban betöltött szerep és az abból fakadó feladatok és kötelességek okán keletkező érzés, hogy szükség van ránk, enélkül csak az üresség tapasztalatát, a feleslegesség érzését nyújtja. Már a gyerekeknél is megfigyelték, hogy az értelmetlen feladatok vagy éppen a feladatok teljes hiánya agresszióba fordul át, ami a rombolásban és pusztításban, mások kínzásában oltódik ki. Vissza