Szathmáry György versei

Előszó

Szolnokon született 1928. július 10-én. Elemi iskolai tanulmányai végeztével a Verseghy Ferenc Gimnázium tanulója lett, majd érettségi vizsgája után beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-filozófia szakára. A fővárosban kapcsolatba került a haladó szellemű fiatalokkal, akik már akkor - a negyvenes évek végén - szembehelyezkedtek az egyre jobban elhatalmasodó személyi kultusszal. Mint az egyetemi polgárok egyik szóvivője szemet szúrt az Államvédelmi Hatóságnak, s mivel elvei mellett rendületlenül kitartott, állhatatosságáért héthavi internálással „jutalmazták".
Ezek után természetesen nem folytathatta többé egyetemi tanulmányait. Egyéb lehetőség nem kínálkozván szórakoztatózenészként helyezkedett el szülővárosában. Politikai múltjától azonban itt sem szabadulhatott; az ÁVH letartóztatta, s egy koncepciós per egyik vádlottjaként, koholt vádak alapján tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. Kezdetben Tatabányán raboskodott, majd a váci fegyházba vitték, ahonnan 1956 nyarán feltételesen szabadlábra helyezték. Még ezt követően is - a Kádár-rezsim első évei alatt - gyakorta zaklatták őt soha véka alá nem rejtett eszméi miatt.
Nyugdíjaztatásáig szórakoztatózenészként dolgozott. A börtönben eltöltött esztendők aláásták egészségét; a halál 1990. július 25-én ragadta el hosszú, súlyos betegség után.
Egészen fiatalon - tíz éves korában - kezdett el verseket írni; zsengéi József Attila gyermekkori verseire emlékeztetnek. Gimnazista korában született versei már irodalmi értékűek - bár ezeket az éveket jórészt az általános műveltség megszerzésére és nyelvtanulásnak szentelte. Nem véletlenül írja róla börtönköltő - társa, Tóth Bálint a következőket: „Szathmáry kedves költője, Paul Valéry távolságtartó artisztikum-központú szemléletét tette magáévá; erre predesztinálta kényes ízlése, nagy műveltsége és igen alapos mesterségbeli tudása." (Stádium 1991. 1. szám: „A maharadzsakumár - portré Szathmáry Györgyről'') Később - ugyanebben a tanulmányában - így emlékezik: „A fordításban Szathmáry járt elöl komoly nyelvtudásával és briliáns formakészségével. Több mint ötven verset ültetett át magyarra; ezeknek több mint fele egészen kiemelkedő műfordítói bravúr. Vissza