Alakzatok Márai Sándor Halotti beszéd című versében

Előszó

Részlet:
Bevezetés
Az első kérdés az lehet, hogy miért választottam elemzésem tárgyául Márai Halotti beszéd című versét, illetve az elemzés középpontjába miért éppen az alakzatokat állítottam. Azért esett választásom erre a versre, mert nemrégiben mértem fel XII. század végi Halotti beszédünket mint nyelvi teljesítményt (Szathmári 1994), és akkor értekezésemet ezzel zártam: "... a Halotti beszéd hatását fürkészve ki merem mondani: egyenes az út első szövegemlékünktől a Karthauzi Névtelenhez, Balassi Bálinthoz, a Szenczi Molnár-zsoltárokhoz, a Károli-bibliához, Mikeshez, Petőfihez és Aranyhoz, Máraihoz és Sütő Andráshoz" (Szathmári 1994: 481). Egyébként akárhányszor olvasom Márai Halotti beszédét, mindig átjár, megrendít, mint legnagyobb úgynevezett magyarságverseink... Érdekelt tehát, hogy Márainak ez a "nagy" verse mit tükröz írójának érzés- és gondolatvilágából, valamint sajátos nyelv- és stílusművészetéből.
Az alakzatokat pedig azért állítottam középpontba, mert egy vagy akár több alakzat - különösen legnagyobb költőinknél - egy-egy műalkotás legfontosabb elemévé: formateremtő elvvé (1. Hankiss 1971), alapstruktúrává nőheti ki magát. Ezenkívül is az alakzatok ott vannak a kommunikáció minden megnyilvánulásában: a lírától a szépprózán, a publicisztikán át a mindennapi beszédig. Ennek ellenére - bár Arisztotelésztől kezdve így vagy úgy állandóan foglalkoztak velük - mégsem ismerjük igazán őket. A legutóbbi időkig nincs elfogadott meghatározásuk, nincs elfogadott rendszerezésük, és nem alakult ki megnyugtató kutatásmódjuk sem. Az itt elmondottakhoz azonban mindjárt hozzá kell tennem, hogy az ELTE Mai magyar nyelvi tanszéke mellett működő Stíluskutató csoport is ezért tűzte napirendre 1997-től kezdve az alakzatok beható vizsgálatát, és ezért adja közre Az alakzatok világa című füzetsorozatát. Be kell tehát vallanom, hogy az "ihletet" innen is kaptam, és magam szintén e sorozat egyik számaként kívánom megjelentetni tanulmányomat. Megjegyzem még: ahhoz, hogy az alakzatokkal való foglalkozás mellett döntöttünk, hozzájárult a stilisztika, egyáltalán nyelv- és irodalomtudomány kiszélesedésén kívül a szövegtan és a pragmatika megszületése, valamint a nyelv- és irodalomtudomány közelebb kerülése egymáshoz, és a szépirodalomban a retoricitás jogos hangsúlyozása. Vissza