Előszó
Részlet a könyvből:
Sötét-mogorván, mint a holló szárnya :
Ült rá a gyász a Corday d' Armont-házra.
- Volt eddig is, mi fájt a büszke úrnak :
Mért élnek ugy, csupán földet ha túrnak ;...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Sötét-mogorván, mint a holló szárnya :
Ült rá a gyász a Corday d' Armont-házra.
- Volt eddig is, mi fájt a büszke úrnak :
Mért élnek ugy, csupán földet ha túrnak ;
Szántás-vetés parányi, ronda telken,
Nemes cimerrel összeférhetetlen ;
Ily munka nem való egy ös-családba,
Mely egykoron Corneillet születni látta.
És könyvet irt zsarnok-hatalmak ellen.
Látszott az ész, szikrát vetett a szellem ;
De mely a hullám karjiból kimentse.
Nem jött a kéz, nem jött a jó szerencse.
A régi fény után mohón sovárgva,
A mult a mát temette renyhe vágyba,
S az ablakon, mely pusztulásra korhadt,
Nem egyszer, ah, szükség, nyomor kopogtat.
Vissza