Szasz

Fülszöveg

A csillagok, távoli izzó napok az égen, mint megannyi kicsi fénypont tündökölnek. A hullócsillagra pedig mindenki külön is felfigyel, mert neki üzenete van: amikor megpillantják, valami nagyot kívánnak egymásnak az emberek. 18 éve megszületett egy kis csillag, aki melegségével bearanyozta boldog, szerető családja életet. Mindig is kitűnt a fénye, kisugárzása a környezetéből, és rövid 17 éve alatt meg, vagy éppen, súlyos betegségében is rengeteget adott. Sokszor 80 év alatt sem alkot ennyit valaki, nem hagy ennyi fontos üzenetet az életről, a természet szépségeiről, az életszeretetről, a küzdeni tudásról, a mások felé fordulásról, a mélységekből való sokszoros talpra állásról. Blogját több százan követve merítettek belőle kitartást, türelmet, erőt saját hétköznapjaikhoz.
Egyik utolsó elsuttogott kérése nyomán édesanyja - szintén a tőle kapott energiájával - megírta ezt a könyvet. Mindannyian érezzük, hogy Szandra itt van velünk, emléket állít a Dávidoknak, Zsaniknak, a köztünk járt többi hősies kis csillagnak, hogy most is üzen: az ellenségeskedőknek megbékélést, a szomorúaknak, hogy meg lehet látni a legképtelenebb helyzetekben is a szépséget, az örömöket, az alkotás lehetőségét.
Ez a könyv a leírhatatlan lelki fájdalom és a szeretet könyve, amit minden, betegek ellátásával foglalkozó személynek (portások, asszisztensek, ápolók, orvosok, hallgatók), és mindenkinek, aki hivatásából kifolyólag emberekkel foglalkozik, el kellene olvasnia, hogy a törékeny testben lakott hatalmas lélek üzenetét meghallva valami megmozduljon, hogy legalább a felesleges bántás, szenvedés elkerülhető legyen, hogy egy kicsit jobb legyen a világunk.
Dr. Hideghéty Katalin, onkológus
Vujity Tvrtko így ír a Pokoljárás „Szasz, a gyermekünk" című fejezetében:
"Azon az estén volt valami, ami a meglepetés erejével hatott rám. Szasz édesanyja elárulta, hogy könyvet ír. Megírja, hogy ő, Szasz édesanyjaként, hogyan élte át élete legszörnyűbb másfél évét. Őszintén írni egy haldoklóról, nincs is ennél nehezebb. Különösen, ha a gyermekünk az áldozat. Nekem biztosan nem menne." Vissza