Szarvasbika

Előszó

Levél a kiadóhoz.
Kedves Barátom!
Előszót kérsz Szarvasbika című regényemnek az idei könyvnapra megjelenő kiadásához. Azt mondod, írjam meg előszavamban e regény történetének regényét s hivatkozol arra, hogy "habent sua fata libelli."
Igazad van. Ez a talán legjobban szeretett regényem regényes körülmények között született amikor Erdély és Bihar egy része idegen megszállásának első éveit szenvedte az ezerkilencszázhuszas esztendők elején. Szerénység és ama időkre való gondolásomnak megindultsága között lebegve kissé nehezen megy előszó megírása. Mégis megkísérlem.
Eredetileg színpadra szántam a két Bolyairól írott történelmi regényemet. Könyvem "Kolozsvári bál" című fejezetének egyrésze egyfelvonásos színdarab formájában íródott 1922-ben. Ez az egyfelvonásos Trianon után első megnyilatkozásának számított Erdélyben a magyar történelmi mult feltámasztása terén. A kolozsvári színházban mutatták be és vele az erdélyi magyar irodalmi olimpiász díját vittem el. Szeméremesen is büszke vagyok rá, hogy ez az írásom mozdította ki társadalmi passzivitásából Erdély magyarságát. Ugyanis akkoriban az elcsatolástól évekig bódult erdélyi magyarok színdarabom hatása alatt rendezték meg kisebbik hazánk első fényes főúri, de egyben testvéri magyar estélyét Kolozsvárott, a mult század első felének magyar viseletében a valóságos Kolozsvári bált. Vissza

Fülszöveg

Tabéry Géza a megszállás alatti Erdély egyik legjellegzetesebb és legjelentősebb írója, a Bolyaiaknak, Bolyai Farkasnak és Bolyai Jánosnak, a két világhírű székely zseninek tragikus életregényét írja meg a Szarvasbikában. A regény középpontjában áll Teleki Annának, báró Kemény Simon maros vécsi erdélyi főúr feleségének tragikus szerelme. Szereti Bolyai Farkast, a kollégiumi tanárt, akinek szerelméért hajlandó lenne vagyonról, jóiéiról is lemondani, de beleszeret a professzor fiába, az ifjú Bolyai Jánosba. A XIX. század húszas éveit jeleníti meg az író annyira robusztusán és akkora elevenséggel, hogy ez a kor nemcsak előttünk van, de benne is élünk. Rójjuk a székely főváros, Marosvásárhely utcáit, köztük a Szentgyörgy-utcát, ahol otthonosan forgolódunk a Bolyaiak rideg otthonában. Mi is áhítatos lélekkel nézünk fel a Kemények nagy emeletes, térre nyitó palotájára, ahova a két Bolyainak annyi szerelmes sóhaja száll. Részt veszünk a kolozsvári álarcosbálon, ahol a résztvevők szinte személyes ismerőseink. A Kemények utazóbatárján együtt utazunk Keménynével, Teleki Annával, a serdülő katonai akadémikusnak készülő Bolyai Jánossal és Gergellyel, az inassal. Ott vagyunk velük Váradon; együtt érzünk Teleki Anna fájdalmával; vele együtt aggódunk Bolyai Jánosnak, az ifjú lovagnak felgyógyulásáért, aki Teleki Anna védelmében és érte áldozta fel magát. Látjuk, hogyan ébred Bolyai Jánosnak az ifjúnak bimbózó szerelme és Teleki Annának az érett asszonynak nyíló és feláldozó szerelmével. Bolyai János dacos, székely természetén még a bécsi katonai akadémia fegyelme is megtörik. A zseni győzedelmeskedik a katonán. Korszakalkotó felfedezésével mindenki megelőz, mégis utoléri a magyar sors... elkallódik, elbukik. A soha meg nem ismert és el nem ért szerelem után vágyódik. Ezért hasonlott meg apjával - riválisával -, meghasonlott önmagával és az egész világgal.
Tabéry Géza lebilincselően írja meg a két elátkozott magyar zseni történetét. Hősei tragédiáját társadalmi okokból származtatja és történeti helyzetéből, amely a magyar lángész sorsát tragikussá teszi. Drámai jellemű alakjai igazi emberek, akiknek fájdalmával együtt érzünk és sorsuk mindvégig lekötik az olvasó figyelmét. Vissza