Származás és öröklődés

Előszó

Részlet a könyvből:
MINDEN ÉLÖ ÉLŐTŐL SZÁRMAZIK.
A származás és az öröklődés közkeletű szavak, amelyek mindegyike közönségesen ismert fogalmat jelent. Ehhez a két fogalomhoz mintegy önkénytelenül is csatlakozik a rokonság fogalma is, mert hiszen rokonoknak jelezzük a közös származású egyéneket, akik egymáshoz többé-kevésbbé hasonlóak, mert rokonságuk öröklött tulajdonságuk révén külsőleg is megnyilatkozik.
Az ilyen közismert fogalmakról, közkeletű megjelölésekről mindenki azt hiszi, hogy teljesen tisztában van értelmükkel, pedig éppen az ilyen fogalmakhoz fűződik a legtöbb szakismeret nélküli elképzelés, okoskodás, helytelen és tudománytalan magyarázat, régi hiedelmeken, sőt babonákon alapuló tévedés.
Amióta a biológia (általános élettudomány) megfigyeléseken és kísérletezésen alapuló, szabatos módszerekkel dolgozó tudománnyá fejlődött, lassankint, fokozatosan lehámozta a származás és öröklődés misztikumát, felkutatta e jelenségek és a szerkezeti sajátosságok összefüggését, ahol pedig összefüggéseket talált, ott törvényeket állapított meg. Az általános biológiai törvények növényre, állatra, emberre egyaránt érvényesek, mert oly jelenségekre vonatkoznak, amelyek valamennyi élő lényre jellemzőek. Éppen ez az általános jellegű érvényesség az, ami a származás és az öröklődés elemi törvényeit is érthetővé teszi. E szerint bele kell törődnünk abba, hogy a származás és az öröklődés nemcsak az emberi nem kiváltsága, hanem valamennyi élő lény közös tulajdonsága. Vissza