Fotóművészet 2002/1-2.

Előszó

Részlet a könyvből:

"- Mostanában annyit hallani a kapcsolatok elszegényedéséről, a barátságok megszakadásáról, az elmagányosodásról. Véletlen vagy sem, de az utóbbi időben több olyan kiállítás nyílt és könyv jelent meg, amelyik éppenséggel az illető fotográfus emberi viszonylatairól, kapcsolatairól szólt. Ön a „barátairól, rokonairól és üzletfeleiről" rendezett tárlatot a Fotográfusok Házában.
- A barátságok sokféle okból szűnhetnek meg: elfoglaltság, család, és még mit tudom én, mi minden miatt. Ahogyan az ember öregszik, nehezebben köt barátságokat, és nem akar nevetségessé válni azzal, hogy a fiatalokra oktrojálja magát. Az én baráti köröm szinte kizárólag nálam idősebb emberekből áll és állt, akik már bezárkóztak; van, aki már meghalt, és olyan is, aki nincsen abban az állapotban, hogy folyamatos kapcsolatot lehessen vele tartani. Idősebb korban az ember már megbecsüli azt, ami van. Nekem a kapcsolataimban soha nem számított, hogy valaki kollégám-e vagy sem.
Az számít, hogy valamiért érdekel-e vagy sem. Szomorú, de olyan kollégám, akivel leülök beszélgetni, akivel kapcsolatban vagyok, talán ha három akad. Ha beleszámítom azokat is, akik már meglehetősen öregek és betegek, akkor talán négy nevet említhetnék. Valahogyan a kapcsolatok mindig másutt adódtak. A mostani kiállításom képeinek egyik része, a legkorábbiak - ezek 1997-98-ban készültek - úgy keletkeztek, hogy a riporteri munkám kapcsán ismeretségbe kerültem bizonyos emberekkel. Megrendelésre le kellett őket fényképeznem. A kiállításhoz kiválasztott képek azonban nem ezekből a riportfotókból kerültek ki. Nem tartottam volna korrektnek, hogy a megrendelésre készült sorozatokból válasszak egyet-egyet, és abból rendezzek egy tárlatot. Az nem az én világom. Az ötletek egy része - kit is kellene lefényképeznem? - a munkából jött. Másokat máshonnan ismertem, vannak köztük régi jó ismerőseim, barátaim is." Vissza