Előszó
Hódmezővásárhely és környéke egyike a legrégebben lakott területeknek. Az Alföld egysíkúságában is változatos tájegységében tapadtak meg első lakói. A Hód, Csúcs, Hattyas összefüggő tavak...
Tovább
Előszó
Hódmezővásárhely és környéke egyike a legrégebben lakott területeknek. Az Alföld egysíkúságában is változatos tájegységében tapadtak meg első lakói. A Hód, Csúcs, Hattyas összefüggő tavak szárazulatain keletkeztek a települések. E táj eltért a környezők arculatától: apró tavak, erek, fokok, semlyékes helyek váltakoztak. A széles határban ősi sírmezők feltárt sokasága jelzi, hogy folyamatosan lakott hely volt. A krónika azt is tudni véli, hogy nem tartozott István "birodalmához: itt Ajtony uralkodott, legalábbis vereségéig, 1029-ig.
A korai századokban a kunok telepedtek meg itt több szakaszban. Az állandóan változó települések magva mindig Vásárhely volt: jelenlegi területén a különböző korokban mintegy 40 község állott fenn.
A törökkor vége felé elpusztult a város, lakosai elmenekültek, de a török kitakarodása után visszaszállingóztak. Ez időben Bercsényi Miklós volt a vidék főkapitánya, aki a bíráknak pallosjogot engedélyezett. 1700-ban 146 ház állott ismét a városban.
Az itt élő lakosok szoros összefogása és küzdelme eredményeképpen a jobbágykorban a terhek elviselhetőek voltak. A házak ugyan földbe süllyesztett putrik, nád vagy szalmatetőkkel, - a módosabbak vertfalú vályogépületekben éltek.
A kuruckor elmúlása után, 1720-ban, 312 gazdának több mint 12.000 pozsonyi mérő (1 m = 62.498 liter) vetése volt itt. Föld nélkül csak 13 jobbágy találtatott.
Bercsényi elkobzott birtoka felett Károlyi Sándor a nagy birtokszerző és Schlick generális viaskodott hosszú évtizedeken át. Végül a Károlyiak győzedelmeskedtek és eleinte némiképpen kedveztek a parasztoknak is, hogy végleges letelepedésre és hasznot hajtó munkára bírják őket.
Vissza