Sátoros király

Előszó

Mit akarok első szindarabomról mondani?' Először is azt, hogy ez az első a negyedik. Első szindarabom, amelyet nyolc évvel ezelőtt irtam, ma is egy kalotaszegi tulipánosládában fekszik érintetlenül, nem mutattam meg senkinek. Amolyan inasmunkának tartom, a dráma mesterségbeli részét tanulmányoztam benne vergődve és küzködve. Néhány regény után uj müfaj volt ez akkor számomra, skáláztam benne, ujjgyakorló és kézedző etüdöket játszottam. Alakba formáltam mindazt, amit külső és belső szerkezetről, jellemzésről és más egyebekről elméletben tudtam. Aztán elzártam a ládába és vártam egy más témára, hogy értem jöjjön. Mert azt már teljes egészében átéreztem, milyen nagy az elválasztó ür regény és drámatéma között. Második szinpadi alkotásomat már elfogadta a Magyar Szinház előadásra. Ezen megtanultam, mi az élő dramaturgia, mi a szinpad és vidéke, mi az igazgató és mi a szinész. Holott még az első próba előtt rezsimváltozás jött és én az uj igazgatóságnak már meg sem mutattam szinmüvemet, hanem visszavonultam vele, ujabb tanulságaim leszürésével. Harmadik szinmüvem ismét megfordult két igazgató és néhány dramaturg kezén. Olyan változtatásokat kivántak, hogy ezzel is visszavonultam a tulipánosládába. Végül négy esztendővel ezelőtt szemben találtam magam a Sátoros király témájával. A dráma problematikája négy regényemen át üldözött. Végül is ugy éreztem, hogy drámában tudom csak maradéktalanul megoldani. Ekkor láttam meg teljes egészében, mi a dráma. Négy esztendő alatt háromszor irtam át csaknem teljes egészében. De érdemes volt. Várni is, dolgozni is, hogy szinre kerülhessen a megujhodott Nemzeti Szinházban.
SZÁNTÓ GYÖRGY. Vissza