Előszó
Részlet a kötetből:
A bölcső.
Havasok bámészkodtak be a muskátlis ablakon.
A szobácskában bizonnyal nem mindennapos valami történik. Mert a széki havasok ezerarcúak. Közönyösek, gőgösek,...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
A bölcső.
Havasok bámészkodtak be a muskátlis ablakon.
A szobácskában bizonnyal nem mindennapos valami történik. Mert a széki havasok ezerarcúak. Közönyösek, gőgösek, résztvevők, komorak, nevetősek, kíváncsiak, titokzatosak, nagyképűek, fontoskodók. Így nézik a falvakat ezredéveken át, így láttatják magukat örökké, így mutatkoznak meg kivételes órákban, avagy percekben évszakruháik tovaillanó színeiben. És ha bebámészkodnak a muskátlis ablakon egy kis szobácskába, ott bizonyára nem puliszkát, haricskát esznek a lúfők, nem is iszogatnak hümmögve, pipázgatva, még csak nem is faricskálnak, hímezgetnek, szövögetnek végnélkül, hanem valami egyébnek kell ott történnie, a döngölt palló és a faragásokkal rifra mestergerenda között.
Ebédidő volna, mégsincs mennyezetig tornyozva a padmalyos ágy, kék- és vereshuzatú dunnákkal, dagadó párnákkal, ahogy illik. Ha ott sem is gubbasztana ágyfejnél, ágylábnál a két ifiasszony, mégis tudnák a mindentudó havasok, hogy délbenvetett ágynál beteg van a háznál. Halálsápadt menyecske, nem más már az orcája, mint két, nagy, lázban izzó fekete szeme. És az ajkát vérig harapó fehér fogak.
Vissza