Szántani kén', tavasz vagyon...

Előszó

Azt írja Győri-Nagy Sándor a Heti Válasz földvitájának zárásaként, hogy ez a téma „a legégetőbben közéleti vonatkozású volt, hisz a legvárosibb magyar állampolgárnak sem lehet mindegy, hogy mi történik Európa legjobb földjeivel Európa ökológiai tekintetben legoptimálisabb táján, a Kárpát-medencében. Visszakerül-e - történelmi összecsiszoltságuk okán - a hozzá legjobban értő paraszt kezébe, alkata szerinti alapokon virágoztatva föl egy mezőgazdálkodásra termett országot, vagy újabb, keserves vargabetű íródik a magyar föld 1686 óta vargabetűkkel teleírt történetében."
A Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány kiadásában megjelenő Heti Válasz azért kezdeményezte ezt a vitát, mert meggyőződésünk, hogy ha a fenntartható fejlődés esélyeit akarjuk erősíteni, ha az örökségünkkel takarékosabban bánó, természeti, szellemi adottságainkhoz hívebben igazodó, múltunk értékeihez hűségesebb, környezetünkkel harmonikusabb viszonyban élő emberi közösséget szeretnénk a Glóbuszon - magunknak és az utódainknak akkor nekünk mindenekelőtt itt, a közvetlen életterünkben, Magyarországon s a Kárpát-medencében kell felismernünk a teendőinket, a másokra átháríthatatlan felelősségünket.
Mert mi itt vagyunk itthon, ez a hazánk. Az Édenkertnek mindenekelőtt ez a szelete bízatott ránk, hogy megőrizzük és továbbadjuk az utánunk következőknek. Vissza