Szamurájok

Előszó

A XII. század végére Ázsia történelmének klasszikus periódusa lezárult, s a földrész a politikai és szellemi zűrzavar hosszú időszakának küszöbére érkezett. India az Afganisztáni hegyekből és Irán fennsíkjairól betörő hódítók uralma alatt állt. A mohamedán, khmer birodalom hatalma Angkorban érte el tetőpontját. Kína északi részét ezidőtájt foglalták el a barbárok, amiért a kínai császárság addigi székhelyét a Jangce folyótól délre helyezte át. Szung-császár - abban a törékeny hitben, hogy továbbra is védve van az ellenséges betörések ellen - itt is folytatta fényűző életmódját. A szigeteire visszavonult Japánban ekkor indultak meg azok a politikai és társadalmi változások, amelyek később teljesen átformálták az orszák struktúráját s a japán nemzet kialakulásához vezettek. A tárgyalt időszakban a nyugati világ is a fejlődés okozta nehézségekkel küszködött: a széttagolt feudális államokat - a járványosnak mondható háborús állapotok zűrzavarainak következményeként - abszolút monarchiák követik. Határok változnak, birodalmak alakulnak és dőlnek meg gyors egymásutánban. Európa az egyensúlyt keresi, s az épphogy felfedezett Amerika is súlyos háborúzások tétje lesz az európai államok között. E harcok már a születőben lévő kolonializmust előlegzik. Indiát fokozatosan meghódítja az iszlám vallás, Kínát elárasztják a mongolok, a khmereket tehetetlenségre kárhoztatja a thaik felemelkedése és a vietnami nyomás. Eközben Japán biztonságban érzi magát, ám a területsezrzés vírusa őt is megfertőzi. Négy évszázadon át, sógun-dinasztiák és katonai diktátorok vezetésével elszántan harcolnak egymással emberek és eszmék. Lassan, ám egyre határozottabban bontakozik ki az a sajátos japán civilizáció, amely a viszonylagos nyugati máz alatt még napjainkban is életerős maradt. Ezek a változások azonban helyi jellegűek, csupán a japán szigetekre korláltozódnak, nem ellenséges behatolás vagy külső befolyás eredményei. Japánban mindvégig a császár - aki Amateraszu Ómikami, a nap istennőjének egyenes ági leszármazottja - marad az Ország Védelmezője és Törvényhozója. A sógunok alárendeltként, a mindenkori császárok képviselőiként tevékenykednek. A japán nép társadalmi fejlődése a középkorban kötődik az ország gazdasági, földrajzi és éghajlati adottságaihoz. A legmagasabb szellemi egység a szászár személyében, a világi hatalom a sógunokban, régensekben, miniszterekben és egyéb hivatalnokokban tesesül meg; a np semmiféle hatalommal nem rendelkezik. A szerezetesek - a fennálló körülményeknek megfelelően - hol az egyik, hogy a másik hatalmi csoportot támogatják. (Valójában - a császártól és udvarától eltekintve - az egyik csoport az előkelők, a nemezsek és a szerzetesek zöme, a másik pedig a köznép. Előbbiek nem vesznek tudományt utóbbiakról.) A XII. század kezdetéig az arisztokráciáé az irányító szerep és ők mutatnak példát a helyes viselkedésre. Képviselői mveltek, művészi hajlamuk fejlett. Ők alkotják a törvényeket, és szavuk meghatározó a vallási és a morális kérdésekben is. Közvetítő személyek segítségével kereskednek a külfölddel, azaz Kínával és Koreával. Az egyzserű nép írástudatlan, sem a földdel, sem annak haszonélvezetével nem tendelkezik, és adóterheik rendkívül magasak. Ennek ellenére mélységes ragaszkodás fűzi őket a termőföldhöz - szeretik a fákat, az erdőket, tisztelik a hegyeket. Ujjogva szemllik a természet minden csodáját, a tavaszi virágzások kezdetétől egészen az ősz fellángolásáig. A nemes elcsodálkozik a paraszt láttán elképedve és naivul kérdi, miféle állatfaj ez. Végős soron mégis az egyszerű népnek köszönhető a japán társadalom átalakulása. Szenvedélyes munkaszeretetük, a nemes eszmék iránti lelkesedésük, halált megvető bátorságuk - mind-mind egy új társadalom születését siettetik. A XII. század végi Japánban a helyzet megváltozása valójában nem volt egyéb, mint egy magányos osztály akaratától fügetlen tények együttesének természetes következménye. A japán gondolkodás - úgy a politikában, mint a hétköznapi életben - különbözőnek tűnik a miénktől. Bizonyos szempontból talán valóban különbözik is. De ha nem is kartéziánus, nem kevésbé figyelemre méltóan hatékony. Azt sem szabad elfeledni, hogy a japán középkor ismertetőjegyei nem egészen azonosak a modern Japánéval - mint ahogy Európában is különbözők az említett korszakokban. Vissza