Számum kerekedik

Előszó

Részlet a könyvből:
Cleopatrától Rommelig

1937 szeptember közepe volt. Reggel érkeztünk Párisból, a világkiállításról. Hátam mögött bőröndök sorakoztak. Ki kell csomagolni. De én az ablakban állok és nem tudom szememet levenni a gyönyörű kilátásról. Szemben a Gellérthegy, citadellájának masszív tömegével, jobbra a Vár, történelmi dicsőségünk kőben megálmodva: román bástyájával, gót tornyával s glédába sorakozó barokk kupoláival. És mindezt körülöleli a budai hegyek erdőkoszorúja, míg előlről a képet beszegi a Duna hatalmas ezüst sávja repdeső sirályaival és hídcsodáival.
Minden hiába, még Páris után is Budapest a világ legszebb városa. Lehet, hogy ez elfogultság, de én valóságnak érzem.
- Mi lesz a kicsomagolással? - szólal meg lelkiismeretem.
Gyorsan nekilátok. Kinyitom a bőröndöket.
Megrohannak a párisi emlékek: ezt a fehér estélyi ruhát a Quai D'Orsay estélyén viseltem, ez a kis imprimé ruha Versaillesban Mária Antoinette háziszínházának előadásán volt rajtam, ebben a fekete ruhában a Mont Parnasse kávéházait és a Place Pigalle mulatóit kíváncsiskodtam végig és itt van kedvenc kosztümöm, melyben minden reggel nekiindultam felfedezni Párist. Mekkora élvezet is volt újból és újból megszédülni a sok szépségtől a Louvre képtárában, a Notre Dame tornyának vigyorgó szörnyei közt, az üvegfalú Sainte Chapelleben, a világ legszebb terén, a Place de la Concorde-on, bolyongani a csendes Szent Lajos szigetén, a Szajna parti öreg könyvárusok között, vagy megállani némán Napoleon síremléke előtt... Vissza