"Szamuely Tibor" Közlekedésgépész Ipari Technikum és Közlekedésgépgyártó Ipari KGM Szakközépiskola Évkönyv az 1971-72. tanévről

Előszó

Az intézet 1927-ben épült s még ennek az évnek szeptemberében mint Áll. Fémipari Szakiskola megkezdte a működését, 1928-ban faipari tagozattal bővült s ettől kezdve Áll. Fa- és Fémipari Szakiskolaként működött 1949-ig a két tagozatos jelleggel, - időközben néhányszor a faipari tagozat szünetelt, 1948-ban Műszaki Középiskolaként kezdi működését a középiskolai tagozat, 1950-ben Vas- és Fémipari Gimnázium, 1951-ben Gépészeti Műszaki Középiskola, 1953-ban Vegyesgépgyártó Ipari Technikum, még ugyanebben az évben Szerszámgépgyártó Ipari Technikum s 1955-től Általános Gépipari Technikum, 1966-tól Közlekedésgépész Ipari Technikum s 1969-től a beiskolázás már szakközépiskolai tagozatra történt, - folyamatosan ebben az évben futott ki a közlekedésgépész tagozat. A sok jellegváltozás, megannyi ipari igény s az ipar struktúrájának, időközbeni változásainak természetes következménye volt. Az, hogy a felszabadulás után problémát jelentett a helyes út megkeresése, természetesnek kell venni, hiszen egy ország sem született a semmiből s benne minden megújhodott, - olyan megoldást kellett keresni, ami hosszabb távon előremutatva oldja meg az ipar középkáder utánpótlását a korszerűsödő követelményeknek megfelelően - ez lett a technikumi modell s ez minden hozzáértő ember szerint is funkcióját jól betöltötte és jól teljesítette azokat a kívánalmakat, amiket egy ilyen iskolatípussal szemben a fejlődő ipar támasztott. Hogy ezt a követelményt az új típusú szakközépiskolai modell mennyire tudja teljesíteni, - ez kérdés. Ebben az ügyben elég sok vélemény s elég sok eltérő vélemény hangzott el, az utóbbi időben elhangzott vélemények nem is pozitívek, - nos, kis türelem, - várjuk ki a végét, amikorra ez az évkönyv kiadásra kerül, az ország közvéleménye már értesül a döntésről.
A felszabadulás előtt az iskolában néhány esti továbbképző tanfolyam jelentette a továbbképzést, - itt tanulhattak és képezhették magukat azok az ipari munkások, akiknek más lehetőségük nem volt.
A felszabadulás után a nappali tagozattal párhuzamosan indultak az esti tagozatok, elsősorban felsőipariskolai modellben s azok az emberek, akik a felszabadulás előtt csak a szakiskolát végezhették el, - megkapták a lehetőségét annak, hogy felsőipariskolai végzettséget szerezzenek. Rengetegen éltek ezzel a lehetőséggel, - hasonlóan indult a gépipari középiskolai esti tagozat is, - ide is népes mezőny jelentkezett s így közvetlenül a felszabadulás után azok a régi szolnoki álmok, amire annyian vágytak, hogy t. i. ipari végzettséget tudjanak szerezni, - végre teljesültek. Az elsárgult akták arról tanúskodnak, hogy erre már 1940-ben megvolt a lehetőség, miután azonban ez minden hivatalos szervnek csak gondot jelentett volna, - nem tartották érdemesnek ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni, ennél többre becsültek egy kormányzói, vagy egy főhercegi látogatást s az élet gondtalanul ment tovább. Ki törődött azzal, hogy az emberek vágytak a magasabb képesítés után. Szépen elaludt az ügy tekintetes Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye főispáni hivatalának egyik asztalfiókjában s ugyan ki kérhette ezt számon. Érdekes, hogy a felszabadulás után éppen az az igazgató, Nagy Iványi Fekete Dezső, aki volt szíves az ügyet mennél jobban elodázni, mint nagy újító lépett a színtérre, és igyekezett a felsőipariskolát mint veterán szakértő szorgalmazni, végtére is kellett valamit tenni, hogy a magyar királyi kormányfőtanácsos úr "állva" maradjon. Nem is gondolták ezek a "honatyák", hogy valaha ezt az ügyet megszellőztetik, - s ha az a sok átok fogna, amit emiatt az utókor rájuk szórt, ez a szégyenek szégyenét jelentheti számukra. Vissza