Fülszöveg
Amikor bemegyek egy könyvesboltba, s körülnézek, mindig elfog a szorongás, hogy mit akarok én a verseimmel, amikor számtalan, nálam tehetségesebb, jobb költő köteteivel van tele a polc. Aztán - nyugodtabb perceimben -arra gondolok, hogy ezek az elődök, mai pályatársak, ha az én logikámat követték volna, soha egy sort sem írnak le. S mi szegényebbek lennénk az ő műveikkel. Hiszen ami értelmet ad mindenféle alkotói próbálkozásnak, az a megmérettetés.
Negyedik verseskötetem fülszövegében írom ezeket a sorokat. Remélve, hogy akik elolvassák verseimet, megértik szándékomat.
Soha nem akartam felcímkézett költő lenni. Sem közéleti, sem alanyi. Sem pártos, sem általános. De nem kívántam függetleníteni magam a körülöttem és bennem zajló élettől, s elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyen markáns véleményem mindarról, ami embert érint. Ha ez azzal jár, hogy azok közé sorolnak, akik kimondják, amit éreznek, s akiket ezáltal, megosztott világunkban az elesettek, kiszolgáltatottak,...
Tovább
Fülszöveg
Amikor bemegyek egy könyvesboltba, s körülnézek, mindig elfog a szorongás, hogy mit akarok én a verseimmel, amikor számtalan, nálam tehetségesebb, jobb költő köteteivel van tele a polc. Aztán - nyugodtabb perceimben -arra gondolok, hogy ezek az elődök, mai pályatársak, ha az én logikámat követték volna, soha egy sort sem írnak le. S mi szegényebbek lennénk az ő műveikkel. Hiszen ami értelmet ad mindenféle alkotói próbálkozásnak, az a megmérettetés.
Negyedik verseskötetem fülszövegében írom ezeket a sorokat. Remélve, hogy akik elolvassák verseimet, megértik szándékomat.
Soha nem akartam felcímkézett költő lenni. Sem közéleti, sem alanyi. Sem pártos, sem általános. De nem kívántam függetleníteni magam a körülöttem és bennem zajló élettől, s elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyen markáns véleményem mindarról, ami embert érint. Ha ez azzal jár, hogy azok közé sorolnak, akik kimondják, amit éreznek, s akiket ezáltal, megosztott világunkban az elesettek, kiszolgáltatottak, esélytelenek oldalán határoznak meg, büszkén vállalom.
S amíg lesz erőm, hogy ehhez tartsam magam, tán értelme is lesz annak, hogy verseket írjak.
Hámori István Péter
Vissza