Szálljatok fiókáim...

Előszó

Hézagpótló, időszerű mű Vadasi Tibor dolgozata. A szerzőt saját életének sok személyes mozzanata inspirálhatta Rábai Miklós életművének újbóli felmutatására. Ezeknek csak egyike az a tény, hogy Rábai a „nehéz időkben magához vette" őt. De Vadasit egyéni tulajdonságai, sokszínű életpályájának élményei is ez irányba ösztönözték. Hiszen volt ő hivatásos együttesek vezetője, néptánc koreográfus, balett-est szerző, hagyományőrző együttesek patronálója, népművelő, az etióp táncok gyűjtője, rendszerezője, az Etióp Táncakadémia megalapítója, hat évig vezetője. Etiópiából hazajőve, egy teljesen megváltozott pályát talált itthon, amelyben számára már nem jutott hely. S bár azonnal bekapcsolódott az induló Táncházmozgalom információs bázisának - máig sem kellően értékelt - kiépítésébe, elismerés helyett kissé lesajnáló, kicsinyes gúnyolódás lett osztályrésze. Emberi qualitását bizonyítja, hogy sértődöttség helyett a tevékenységet választotta, ha csendes háttérmunkák formájában is. így jött létre - az 50. születésnapját ünneplő Magyar Állami Népi Együttes házi archívumának megszervezése mellett - ez a könyv is, mely szándéka szerint Rábai Miklóst, az Együttes karizmatikus alapítóját kívánja bemutatni. Ki volt Rábai Miklós? teszi fel a kérdést a szerző, és az itt következő írásban válaszol is rá: Üstökös a magyar néptáncművészet egén... két évtizedes ragyogás után... hirtelen hunyt ki. Meglehet, üstökösként ragyogott fel, de most is ott van, a magyar kultúra fénylő csillagaként, a magyar néptáncművészet egén. Igaz, a múló időben fényét homályosították, részben takarták a feledés, a közöny felhői, és a felületességből, előítéletes tájékozatlanságból is eredhető igaztalan, leértékelő vélemények. Ezért a legjobbkor gyűjtött magának erőt Vadasi Tibor, hogy felemelkedvén oszlassa, elrendezze ezeket a felhőket, s az igazi Rábai felmutatásával megláttassa e csillag igazi fényét. Ideje megidézni ezt az életművet, hiszen még a közelmúltban is érte elmarasztalás az Ecseri lakodalmast - Rábai Miklós emblematikus művét - az autentikus folklór, a magyar folklór, Ecser, mint szlovák falu, hitelesség, stb. összefüggésében. Az előkívánkozó reflexiók helyett az ismert anekdota jut eszembe, mely szerint egy atyafi, fejcsóválva mustrálja kiváló szobrászművészünk lovas szobrát, mondván: egy lú nem ilyen. Mire a művész válasza: Bátyám ez nem lú, ez szobor. Bizony, bizony, az Ecseri lakodalmas nem autentikus folklór bemutató, hanem egy költemény, táncköltemény; a magyar lakodalmak esszenciája. Aszú-tánc, költészet! Nem lú, szobor! Nagyon is ideje megidézni Rábait, mert mai világunkban, ahol a nagy rohanásban ritkán tekintünk vissza az elmúltakra, amikor olyan gyakori a nagy önbizalom, néhányan hajlamosak azt hinni, hogy velük kezdődik a világ. Vissza